KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Nap könnyei

Vaskó Péter

 

Hollywood újabb filmben hatódik meg az amerikai katona nagyszerűségétől. A Nap könnyei ezen kívül semmi másról nem szól. A helyszín Nigéria, de ennek semmi jelentősége, a filmben csupán olyan helyet jelent, ahol afro-afrikaiak gyilkolják egymást a dzsungelben. Egy Bruce Willis által vezetett különleges alakulat azt a feladatot kapja, hogy mentsen ki a törzsi viszálykodás zűrzavarából egy amerikai orvosnőt (Monica Belluci). A gond csak az, hogy az embervadász milíciák bosszúja elől Monica magával szeretné vinni mind a 70 ápoltját. A kőarcú Bruce-ban megmozdul az emberbarát, és felettesei parancsával szembeszegülve nekifog, hogy átmentse a teljes erdei kórházat a határon.

Háború, népirtás, hepiend, nagy célok és kisemberek. Újabb háborús brosúra a US Army Üdvhadsereggé válása sorozatból – valahol az Ellenséges terület és a Sólyom végveszélyben között –, az előzőhöz képest kicsivel több népirtás, az utóbbinál kicsivel kevesebb látványköltség felhasználásával. A film abban is követi elődeit, hogy a színészt pusztán a többinél drágább díszletelemnek tekinti. Nem tudom például, sikerült-e valakinek ennél kevesebbet kihoznia Bruce Willisből, Monica Belluci egyetlen szerepe pedig a durcás szájtartás és a dekoltázs őserdei viseletének bemutatása. Rajtuk kívül a többiek egyáltalán nem léteznek – a bennszülött feketék mondjuk kicsit jobban nem léteznek, mint a kommandósok.

Mivel a konfliktus, valamint a karakterek és jellemek kidolgozottsága nem képes megütni a telefonkönyv szintjét sem, így a hatáskeltés a harc látványára és a szájbarágós morális tanulságra marad. Ennek megfelelően röpköd a gránát, hull a pálmalevél, lélekfacsaró betétként pedig a háború borzalmainak naturalista ábrázolását kapjuk, mindezt invenciótlan, lapos profizmussal. Az itt-ott fellelhető részértékeket azután a filmvégi dagályos pátosz nullázza le. A Nap könnyeinek így végül egyetlen tanulsága marad: a háború csúnya dolog, de kiválóan fényképezhető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2248