KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Titanic szobalánya

Ardai Zoltán

 

A boldog békeidõk alkonyán egy fiatal francia vasmunkás jutalomúton megtekinti a Titanic londoni indulását. Elõzõ este a szállodában gyengéd kalandba keveredik. Perfektálatlan erotikai eset, másnap pedig a sors máris elragadja a varázspartnert, minthogy ez tagja a hajószemélyzetnek. Az elszakadást követõen a munkásból odahaza folklorikus elõadómester, késõbb színpadi showman válik. Minden fellépésén élete 1912-es, rendkívüli eseményét tárja közönsége elé, továbbszínezve, kikerekítve, idõvel már grandiózus regévé konstruálva, segédek és masinéria alkalmazásával. A halottnak hirdetett kedves felnagyított arcmását a mûvész kultikus emblémaként hordozza körbe az országban. Így azonban az eredeti személy, aki egyike a Titanic megmenekítettjeinek, egyszer csak elõlép és jutalékra tart igényt. Melyik az igazi, a fellegekbe nõtt régi Benedicta vagy a mai kokott? Amelyikért a mûvész ölni kész.

A regény, amelybõl az új Bigas Luna-film készült, a fent ismertetett cselekményvázhoz képest elõreláthatatlan többleteket is nyújt. Nem hiányoznak belõle azok a motivikai vegyhatások, kibontakozó tematikai társítások, amelyek az elbeszélõi mûvészetet teszik. Lunánál viszont újabban hiába lesünk efféléket. Pedig melodrámáinak menete, össze-összeálló alapfazonja sokáig mutatott valamilyen abszolút-filmi értéktartalmat; ennek már vége. Itt például „adaptál”, alig szervez olyan jelenetet, amely ne írót kívánna inkább õhelyette. Zolai-naturalisztikus és szépelgõen kéjenc pillanatok váltakoznak ihletettebb humoros-realisztikus részletekkel, kellemes minõségû kivitelben, de makacsul jelentéktelen együtthatással és végül már kellemetlenül harmadlagos víziós melaszba veszejtve. Amikor nem kerül meglepetés a celluloidra, akkor leginkább a lángvágóval motorozó Tom Cruise-ok virulhatnak rajta. Konzumdarab minden olyan film, amely megfelel a prospektusának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2428