KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Fehéri Tamás (1927–2002)

Zelki János

 

A XX. század második felét végigfilmezte. Már húszévesen a MAFIRT-nál, majd a MOKÉP-nél dolgozott, a Főiskolán operatőrnek tanult. A Magyar Filmhíradó munkatársaként ezernél több filmriportot készített, az volt a dolga mindig, hogy ott legyen, ahol épp történik valami. Ezt igen meg lehet szeretni, és talán valóban úgy van, ahogyan sok (játék)filmestől hallani: ha nagyobb lenne a respektje a dokumentumfilmezésnek, ha ismertséget, megélhetést is nyújtana, kevesen hagynának föl vele, hogy helyette írók, producerek, kuratóriumok igényei közt lavírozva próbáljanak „igazit” alkotni valósnak látszó fikciókból. De nem: sem ismertséget, sem megélhetést nem nyújt, el is hagyják a tehetséges filmesek rendre – és meg lehet érteni őket. Aki viszont marad, az tudja: mindig többet ad, mint amennyit kapni fog.

Fehéri Tamás nemcsak maradt, hanem mániája lett, hogy másoknak is kedvet csináljon a maradáshoz. A Fórum Film Alapítvány létrehozásával olyan dokumentumfilm-műhelyt épített föl, ahol egyszeriben otthon érezhette magát bárki, aki egy ötlettel, félig kész filmtervvel bekopogott. Mindjárt az első alkalommal. „Csináld meg!” – mondta, s a feltételeket előteremtette hozzá. Meg lehetett csinálni, tudva, hogy alig várja a film elkészültét, tudva, hogy bár az ő egzisztenciája is a film sikerétől függ – soha nem fog egy szóval sem beleszólni. Tíz esztendő alatt 170 dokumentumfilm készült a Fórum Film gyártásában.

Most még nem lehet tudni pontosan, mi lesz, csak azt, hogy eztán nehezebb lesz. Minden szempontból. A régóta kínzó, mégis váratlanul elhatalmasodott betegséggel szemben, úgy látszik, nem volt mit tenni. Fehéri Tamás fél évvel 75. születésnapja előtt meghalt. Örökségét ránk hagyta: csinálni kell tovább.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2535