KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robbanáspont

Mátyás Péter

 

Bizonyára sokan emlékeznek még a Féktelenülre, amelyben a zsúfolt nagyváros utcáin száguldó autóbusz sebessége nem csökkenhetett ötven mérföld alá, különben a járaton elrejtett, szörnyű pusztítást okozó bomba működésbe lép. A Robbanáspont képlete hasonló. Az amerikai hadsereg kutató laboratóriumában kifejlesztett vadonatúj kémiai fegyvert mindenre elszánt terroristák akarják megszerezni. Az egyik tudós viszont megelőzi őket, ellopja és egy fagylaltoskocsiba dugja a veszélyes anyagot tartalmazó szerkezetet, ami automatikusan felrobban, ha hőmérséklete tíz fok fölé emelkedik. A szituáció és variációs lehetőségei egyaránt ismertek. Sajnos a forgatókönyvből hiányzik az eltökéltség az emberi sorsok és drámai helyzetek ábrázolásához. A gonosz és pénzéhes banditák éppúgy jellegtelenek, mint a két vagány fiatal, akik megpróbálják biztonságba helyezni a bombát. A pozitív hősök párosítása, trükkös menekülésük és bohóckodásaik A halálos fegyver-széria rendőr párosát idézik. A színészi játék és a humor színvonala azonban elmarad a nem igazán veretes elődökétől. A semmitmondó frázisok a tudós felelőségéről, a vegyi fegyverek elleni morális tiltakozásról pedig egyenesen bosszantóak. A rendező ugyanakkor hatásos eszközökkel, autós üldözésekkel és kaszkadőrök tucatjaival tereli el figyelmünket a szegényes választékról. Így a film a cukrászati sütemények körébe tartozik, ahol megfelelő technikát alkalmaznak arra, hogy megédesítsék érzékszerveinket. Az állandó látványosság közepette a gyanútlan néző talán megfeledkezik arról, hogy a műfaj működésének effajta kiszámítottsága a „nem művészet” legfőbb sajátossága.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3132