KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Copland

Hegyi Gyula

 

CopLand, azaz Zsaruföld. Egy békés kisváros, ahol a seriffnek arra is van ideje, hogy visszaszállítsa az elveszett játékállatkát kis tulajdonosának, kinyomozza az összecserélt szemeteszacskók titkát és tapintatosan közvetítsen a veszekedő házastársak között. Idilli kis közösség, látszólag mentes a bűntől, pedig a folyó túloldalán New York embersűrűs és bűnben fuldokló metropolisza emelkedik a magasba. A városkát rendőrök alapították maguk és családjuk számára. Innen indulnak el reggelente a bűn városába, és ide térnek vissza esténként kipihenni a túlparti borzalmakat – már amennyiben túlélték a napi bevetést. Az otthonukba érkező idegenekkel sem feltétlenül barátságtalanok. Kivéve, ha az illető arra a tapintatlan kérdésre keresné a választ, hogy a rosszul fizetett New York-i rendőröknek miből futotta úszómedencés, pazar családi házakra. A kisváros seriffjét Sylvester Stallone alakítja. Ebből máris sejthetjük, hogy egy idő után mégsem elégszik meg a játékállatkák és a szemeteszacskók titkainak felderítésével. Stallone szokott szerepeihez képest meglepő hitelességgel kelti életre a jószándékú és nyíltszívű helyi seriffet, aki megadó türelemmel örül a menő zsaruk leereszkedő barátságának. Aztán meginog Copland rendje, a kábítószeres maffia által lefizetett rendőrök egymás ellen fordulnak, a lesajnált kisvárosi seriff kezébe veszi a dolgok irányítását. Innen már az „igazi” Stallonét látjuk, s persze jaj annak, aki szembekerül vele. Volt idő, amikor a kábítószerről, lefizetett rendőrökről és titokzatos gyilkosságokról szóló hollywoodi filmeket távoli és elvont meseként néztük a moziban. Mára alaposan megváltozott a helyzet. A Copland történetét jól értjük, hősei motivációit könnyen elképzeljük, a filmbeli bűnök és trükkök nagy meglepetést nem okoznak nekünk. Pedig feltehetően sokan vagyunk, akik megelégedtünk volna azzal, amit a mozi nyújthat ebben a műfajban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3675