KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A csók

Mátyás Péter

 

Richard LaGravanese, akit korábban három alkalommal jelölték Oscar-díjra A halászkirály legendája, A szív hídjai és A suttogó című filmek forgatókönyvéért, ezúttal rendezőként debütál. A cselekmény két szálon fut. Judith egy sikeres New York-i orvos még mindig csinos felesége, házassága érdekében feladta önállóságát, karrierjét. Tizenhat évi együttélés után szembe kell nézne a válás okozta traumával. Pat alacsony és köpcös liftkezelő. Éppen elveszítette lányát, és szintén elvált. A két össze nem illő, magányos és depressziós ember találkozik, az egymásrautaltságból különös kapcsolat, szexuális vonzódástól sem mentes barátság alakul ki. A belső utak, az önmagunkkal való szembenézés, az önmegvalósítás keresésének filmje ez, amely alapvetően Judith alakjára összpontosít. A megfigyelő, voyeur személyisége fokozatosan átalakul, egyre otthonosabban mozog a nagyváros útvesztőiben, szexuális képzelgéseit valódi kalandok váltják fel.

A történetet két Csehov-elbeszélés, így a címadó A csók inspirálta. Az alkotók elkerülik a tankönyvízű kliséket, nincs happy end vagy erkölcsi példázat, az emberi sorsok és perspektívák nyitottak maradnak. Kifogásaink lehetnek viszont a kissé lassú tempóval szemben, néhány epizód dramaturgiai szempontból indokolatlanul hosszú lett. A film stílusa túlságosan statikus, színházi közvetítésre emlékeztető, mégis üdítő színfoltot jelent az akcióhősök uralta világunkban. Oroszlánrész jut ebben a Judith-ot játszó Holly Hunternek, aki az elhagyott, helyét kereső nő teljes érzelmi skáláját felvonultatja, a kétségbeeséstől a reménykedésig, a kiszolgáltatottságtól a csábításig, az elfojtott vágyakozástól a kielégülésig. Már A zongoraleckében feltűnt kivételes tehetsége. Most elmondhatjuk róla, bergmani nagyságú színésznő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4004