KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fogd a nőt és fuss!

Sneé Péter

 

Vajon hány éves Kim Basinger? – lett légyen bármennyire illetlen a kérdés, mégsem mellőzhető, az ifjú bárénekesnőt alakító világsztár közelképei oly megrázóak. Fölfoghatatlan ugyanis, miként kaphatna lángra tőle egy lányoktól körüludvarolt s igencsak elkötelezett fogpasztagyáros, ha nem vonzza éppen a hervadó szépségek dekadens bája. Mert könyörtelen ám az éles fény: szivacsos, elhasznált bőrt mutat a vastag festék alatt és öregesen megereszkedett idomokat Marilyn Monroe ruháiban.

Régen találkozhattunk már ennyire korhű másolatával a papa – akarom mondani – a nagypapa mozijának. Keretes történet gyönyörködtet, és terv szerint, sorban pukkannak a vénecske poénok is. Pihentetőül a narrátor aforizmákkal traktál. Vesztünkre Neil Simon ismétléses formát talált, aminek dramaturgiai terheit nem cipeli végig. A színházi nagyiparos szuflája is kifogy néha! Ilyenkor ernyedten hagyja, boldoguljanak a játékosok, ahogy tudnak, tetszésük szerint érvényesítvén varázsukat. Írói segédlet nélkül persze kissé nehéz rozsdaálló szexidolként, illetve örökös snájdig szépfiúként az élet mélységei fölött egyensúlyozni.

Nagy veszély azért nem fenyeget! Valamennyien jómódúak, gondtalanok és karriert csinálnak. (Ki fentről kezdte, idővel az is leküzdi magát.) Boldog vég, nagytotál. Egy csöppet sem eredeti színdarab szórakoztatja a nagyérdeműt megint.

Mit gondolnak, hány éves a film?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/08 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4184