KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nemzet aranya

Köves Gábor

 

Kezdjük, mindjárt némi magyarázkodással. Merthogy itt mindjárt egy minden tekintetben szokványos blődség méltatása következik. Egy innen-onnan összelopkodott, szabvány matiné-mozié, ami épphogy csak megfelel az unaloműzés minimál-programjának De mégiscsak megfelel, és ez a fő, no meg az, hogy ha már abban a kétes szerencsében részesültünk, hogy másfél órát az életünkből  Nicolas Cage akcióhős-polihisztor-kincsvadász társaságában kell eltöltenünk, aki a Templomos Lovagok kincse után nyomoz egy Chase Abigail (!) névre hallgató akadémikus-szépségkirálynő társaságában, legalább nem egy eszét-vesztett kliprendező ámokfutását kell végigszenvednünk. Ha úgy tetszik, olyan öregfiúsan, inkább derűs, mint komolytalan természetességgel oldódnak meg filmünkben a talányok, megnyugtató, hogy senki sem akarja hirtelen feltalálni a spanyolviaszt, ami nagyon is helyénvaló, hisz a megbízás nem is erre, hanem másfél órányi, sötétben eltöltött vidámparki attrakcióra szólt. Kutyából persze nem lesz szalonna, s azok a megveszekedett cinikusok, akik már tinédzserként is kikérték maguknak a spielbergi maszlagot, s sértetten vonultak ki a gyerekszobából, amikor a Goonies kincskereső gyerekcsordája rátalált a mesés kincseket rejtő kalózhajóra, bizonyára nehezen fogják elviselni Hollywood e legújabb invencióját, mely a Templomos Lovagok kincsének legendáját az Alapító Atyák titkos szövetségével köti össze, s nem rest az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot is gyanúba keverni.  Ez a film természetesen azoknak készült, akik nem tartják halálos bűnnek, ha a történelemkönyvek vastagon szedett tényanyagába itt-ott belecsúszik néha némi kalandor-ponyva. Dan Brown bestsellereinek népszerűségét nézve, úgy tűnik, ők, jobban mondva mi vagyunk többségben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4818