KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bagoly mondja verébnek

Gáti Péter

 

Hogy nagyfejű. A címbeli szólásmondást olyan esetek találó jellemzésére szokták használni, amikor a perlekedő felek nem sokat vethetnek egymás szemére. E bölcs szentencia címzettjei a Kubában jókora közönségsikert aratott filmben két korosztály képviselői – az idősödő szülőké és felnőtt gyermekeiké. A véletlen a fantáziátlanul kimódolt történetben nem csupán egy fiút és egy lányt sodor egymás mellé, hanem társtalan szüleiket is. Miközben a fiatal pár boldogságának a szülők részéről semmi sem állja útját, ők egyáltalán nem ilyen megértőek hasonló cipőben járó őseikkel. Elítélik vonzalmukat és igyekeznek megakadályozni ezt a késői románcot. A kölcsönös sértődöttségnek, az egyre inkább elmérgesedő helyzetnek csak a legifjabb nemzedék reprezentánsainak megszületése vet véget.

Rolando Diaz első játékfilmje a rendező – feltételezhető – szándéka szerint a generációs ellentéteknek állít vígjátéki görbe tükröt. Finom gúnnyal ábrázolni vagy csak éppen kifigurázni azonban olyan jelenségeket lehet, amelyeket a szerző igazán ismer. Ez a film viszont éppen fordítva, mintha csak azért készült volna vígjátéknak, hogy e műfaji védjegy oltalmában a dolgok felszínén megragadhasson. Az utazási reklámfilmek modorában és színeivel fotografált jelenetekből egy olyan – gondok nélküli, örökmosolyos – álomvilág képe rajzolódik ki, amelyben persze valódi konfliktusok sem léteznek. Így aztán a művészi görbe tükör is megszólalásig hasonlít a közönséges ablaküvegre.

Nem lehet semmit sem látni benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5569