KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rita asszony menyasszony

Kapecz Zsuzsa

 

Vajon miért foglalkoznak olyan gyakran a férfi filmrendezők azzal a problémával, hogy egy nőnek nem sikerül férjhez mennie? Nyilván azért, mert a téma hálás, egyaránt lehet nevettetni és könnyeztetni a nézőket. Szergej Bodrov forgatókönyvíró és Pjotr Todorovszkij rendező azt az örökzöld változatot választotta, amikor egy szép, életvidám asszony kap újabb esélyt a boldogságra, de a vőlegény az utolsó pillanatban eltűnik. Ez az alaphelyzet jó ürügy arra is, hogy az alkotók folyamatosan szidhassák férfitársaikat, és megpróbálják bemutatni a férjek és agglegények különböző típusait. A nevettetés és a könnyeztetés közül azonban nem tudtak választani, sem egyensúlyt teremteni köztük, a film egy vígjátéki, könnyed indításból átsodródik a közhelyes melodrámába, majd poénértékű befejezésbe. A műfaji tisztázatlanság és a zavaros cselekmény lehet az oka, hogy egyetlen helyzet sem kidolgozott, és egyetlen figura sem igazán megformált. Többnyire mesélnek ebben a filmben, unalmasan, a lecövekelt kamera előtt. A főszerepet hiába írták egyenesen Ljudmilla Gurcsenkónak. A színésznőnek, aki a Szibériádában, az Öt estében megkapó pillanatokat teremtett, itt nincs kit és nincs mit eljátszania, bár erőfeszítéseit Arany Sas díjjal jutalmazták a manilai filmfesztiválon.

A néző gondolkodhat, hogy egyáltalán miről szól a kusza, esetleges történet, amely képi élményt nem ad. Rita asszony barátnője elmondja: „Egy valamire való férfi manapság vagy infarktust kap, vagy alkoholista, vagy meglép”. A tanulságot ki-ki vonja le, tetszés szerint.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6598