KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A dzsentlemanus

Kovács Ágnes

A téma ebben az esetben „nem az utcán hevert”, pedig mintha az életből lesték volna el. Az ember szinte csodálattal adózik az agytornának, amely össze tud gyúrni kisstílű csalókat, korrupt és szexmániás honatyákat, pénzsóvárságot, tisztességet, környezetvédelmet, rák elleni küzdelmet, választási kampányt, parlamenti visszásságokat, mindvégig gyermeki hittel bízva az amerikai szabadság és demokrácia megingathatatlanságában.

De azért nem olyan komoly az ügy. Thomas Jefferson Johnson (Eddie Murphy) – mint később kiderül méltán érdemelte ki a valamikor nagy elnök nevét – a Girls of many Nation nevű telefonos szexszolgálat segítségével nagyszabású zsarolásba kezd. A kiszemelt áldozat Florida állam egyik képviselője, aki ugyancsak szexmániákus kollégája választási hadjáratát támogatja. T. Jefferson Johnson, miközben mindent „legombol”, amit lehet – egy beszélgetést kihallgatva rájön, hogy a legnagyobb dobás a képviselőség lenne... „Amerika jövője a változásban van, nem kell félni semmitől, csak a félelemtől. Ha nem bírjátok a hőséget, menjetek ki a konyhából” – mondja kortesbeszédében, és nyer.

Ettől kezdve megy minden, mint a karikacsapás – vidám tréfák közepette – egészen az Energia- és Iparbizottság bársonyszékéig – ahol a legnagyobb dohány ígérkezik. Közben bepillanthatunk Washington D. C. disztingvált urainak üzelmeibe; golyószóróval vadásznak vadkacsákra... Mindezt kemény humorral állja Jefferson, csakhogy közbeszól a szerelem. És a kisstílű családból nagystílű, ám korrupt szenátorrá avanzsált főhős szembesül szerepe komolyságával.

Míg egy kis ország kis parlamentjének honatyáit csak egy-két mondat erejéig tárgyalják ki a Szomszédokban, vagy a Família Kft-ben, addig ez az amerikai produkció több mint 120 percen át szembesít a „valósággal” – igaz, nagyon is mókás formában. De akinek nincs sok ideje, annak az a bizonyos ujj lefelé mutat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=667