KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sem veled, sem nélküled

Iván Gábor

 

A házasságok néha förtelmesen unalmasak és botrányosan tartalmatlanok. Néha az is előfordul, hogy egy ilyen házasság a felek kölcsönös megegyezésével felbomlik. Ritkán, de elképzelhetően az is megesik, hogy kis idő múlva valamelyik fél meggondolja magát, és szeretne visszaevickélni a kibírhatatlan, de legalább biztos házasságba, amelyikből az imént menekült ki ép bőrrel. Ez a megoldás nem vall túl nagy fantáziára, és különösebb jellemszilárdságra, de hát az embert nemcsak a fantázia és a jellemszilárdság teszi. A film hőse, az ex-férj is ebben a kiábrándító visszaútban keresi élete megoldását, s eredendő fantáziátlanságát meghazudtoló módon, igen romantikus trükkel kívánja visszalépni magát a volt feleség ágyába. Elhiteti vele, hogy üldözi a rendőrség, s hogy menedéket keres egyetlen kurta hétre, míg a dolgok tisztázódnak. A film ennek a hétnek a története, és a közbevágott jelenetekben az eltemetett házasságot is megismerhetjük – Ami elkerülhetetlenül feltűnik a nézőnek, az a film mértéktelen belterjessége, helyen és időn kívülisége. Ez önmagában még nem volna baj, hisz a filmtörténet ismer ebben a zsánerben is kiváló alkotásokat (lásd Agnès Varda Boldogság című filmjét), de itt tökéletes kudarccá lesz a hősök lélektani motiválatlansága miatt. Pontosabban nem is hiányról van itt szó, hanem erőszakolt motívumokról, megalapozatlan és következetlen akciókról, nyilatkozatokról, amikről a rendező szándéka szerint el kellene hinnünk, hogy megalapozottak és következetesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7564