KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/december
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Őze Lajos (1934–1984)

• Hegedűs Zoltán: „...És a démon megjelenik” A pénz
AZ ÉN FILMEM
• Kézdi-Kovács Zsolt: A beavatás tekintete Zsebtolvaj

• Koltai Tamás: Kísérlet filmepikára Eszmélés
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: A tanítványok Forgatókönyvrészletek

• Bársony Éva: Mi még mindig háborúzunk Beszélgetés Palásthy Györggyel
• Dés Mihály: Céda vagy szüfrazsett? Carmen
• N. N.: Carlos Saura filmjei
• Ciment Michel: Carmenománia
• N. N.: Carmen a filmvásznon
• Szkárosi Endre: Hűvös részvét Rekonstrukció
• Tallár Ferenc: Harsány metaforák Robbanásveszély
• Szilágyi Ákos: Közérthetetlenség-történeti adalékok Avantgarde és közérthetőség a húszas években
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Scapin furfangjai
• Koltai Ágnes: Végelszámolás
• Kovács András Bálint: Barbara királynő sírfelirata
• Gáti Péter: Széplány ajándékba
• Sneé Péter: Eljegyzés előtt
• Ardai Zoltán: Jazzbolondok
• Matkócsik András: Hat gézengúz
• Zirkuli Péter: Ragyogó pályafutásom
• Magyar Judit: Nem férünk a bőrünkbe
• Harmat György: A szerelem csapdája
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Rendezők iskolája Molière a képernyőn
KÖNYV
• Pap Pál: Szubjektív filmtörténet

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Évről évre, hónapról hónapra

Csala Károly

 

Fantasztikus mennyiségű érdekes adat 530 oldalon. Hétköznapi dolgok, s ha akad is köztük szenzáció, az sem maga a közölt tény többnyire, hanem a mögötte rejlő esemény, mű, műsor. Akkor hát mitől érdekesek ezek az adatok? Attól, amitől minden történelemmé vált adat – ha sorba-rendbe szedik. Ezt megtette, sziszifuszinak ható munkával, Lévai Béla. Az ő műve a Tömegkommunikációs Kutatóközpont „Membrán könyvek” sorozatának negyedik darabja: A rádió és a televízió krónikája, 1945–1978.

Persze, nem olvasmány ez – miként bevezetőjében a szerző is megjegyzi –, hanem kézikönyv. „Böngészésre, bogarászásra, emlékezetfrissítésre” ajánlja. A könyv beosztása egyszerű: évről évre, hónapról hónapra megtalálható benne egy-két mondatnyi terjedelemben (s csak módjával hosszabb idézetek formájában – ha valóban fontos okmányok szövegére kerít sort) minden említésre méltó. Már természetesen csak az, amit a válogató annak talált. Bizonyára nem mentes ez a krónika némi szubjektivitástól. (Hiszen a szerző maga is a rádiónál dolgozta végig ezt a tárgyalt csaknem három évtizedet.) De annyi baj legyen – ez vele jár.

Műsorok, események, személyi krónika, szervezeti változások, műszaki fejlődés adatai – mindez föllelhető ebben a könyvben. A rádióra vonatkozólag 1945 nyomorúságos és lelkesítő napjaitól kezdve. A televízióra vonatkozólag pedig 1951 januárjától, amikor: „Először kerülnek szóba a televízióadások. Katona Antal posta-vezérigazgató bejelenti...”

Bejelentéssel kezdődött, szenzáció-szerűséggel folytatódott, majd félelemmel (hogy ez a bútordarab passzív „befogadókat” nevel csupán, a karosszékhez szögezi az embereket), majd lassú megszokással. Aztán a változások várásával (lásd beharangozott „videokorszak”). Itt tartunk ma. De ezt már nem Lévai Béla krónikája mondja. Csak arról jut eszembe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7711