KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/január
• Zsugán István: Megalakult a Magyar Filmintézet Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Nemeskürty István: A Magyar Filmintézet
• Bikácsy Gergely: Zárt tárgyalás Őszi almanach
• Lukácsy Sándor: A becsület foglya Szirmok, virágok, koszorúk
• Pörös Géza: Eszmék és lelkek csatája Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Koltai Tamás: Spanyol anziksz Yerma
• Fáber András: A Vadember moziba megy Filmerotika
• Szilágyi Ákos: Kis magyar filmszexológia Filmerotika
• Balassa Péter: A látás elrablása Töredékek
• Bikácsy Gergely: Truffaut titkai
• N. N.: François Truffaut filmjei
AZ ÉN FILMEM
• Kardos Ferenc: A szabadság illúziója Négyszáz csapás
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Még és már Mannheim
FORGATÓKÖNYV
• Sára Sándor: Fúga Részletek egy forgatókönyvből
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Lady Chatterly szeretője
• Szkárosi Endre: 1922
• Bérczes László: Magányos farkas
• Szemadám György: A király és a madár
• Hegyi Gyula: Az istenek a fejükre estek
• Harmat György: Farkasok ideje
• Sneé Péter: Találkozás az árnyakkal
• Boros József: A férfiakalnd elmarad
• Ardai Zoltán: Az egyiptomi utas
• Gáti Péter: Defekt
• Barna Imre: Ki kém, ki nem kém
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Felnőtt-mese Különös házasság
POSTA
• Horváth Edit: Radnóti- és Babits-emlékműsor
• Csoma Béla: A MOKÉP Műsorpolitikai osztályvezetőinek válasza
• Tóth Béla: A MOKÉP Műsorpolitikai osztályvezetőinek válasza
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az Év Játéka

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A katasztrófaművész

Kovács Patrik

The Disaster Artist – amerikai, 2017. Rendezte: James Franco. Szereplők: James Franco, Dave Franco, Alison Brie. Forgalmazó: Pro Video. 104 perc.

 

Kevés az olyannyira megosztó amerikai film, mint Tommy Wiseau A szoba című 2003-as rendezése. Egyesek szerint hamisítatlan bűnös élvezet, bizonyos rajongói körökben egyenesen csodálatnak örvend, a publikum zöme azonban tizenöt év elteltével is viszolyogva fordul el e szívfacsaró melodrámának szánt, ám siralmasan pocsék mozgókép-katasztrófától. A direktor – akit joggal kiálthatnánk ki napjaink Ed Woodjának – magántőkéből finanszírozta egyszemélyes projektjét, melyet íróként, színészként és producerként is jegyzett: A szoba Wiseau bombasztikus művészi kitárulkozásának indult, egybehangzó ítészi és nézői vélemények szerint viszont minden idők legrosszabb amerikai mozija lett belőle. Viszont nem mindennap esik meg, hogy a rossz ízlés és a tehetségtelenség kisebb kultuszt érlel, maga Wiseau pedig hírhedten extravagáns személyiség, múltja ráadásul szekérderéknyi titkot rejt – mi más is hiányzik a megfilmesítéshez?

A rendező cimborája, A szoba egyik hajdani főszereplője, Greg Sestero néhány évvel ezelőtt A katasztrófaművész című memoárjában osztotta meg viharos élményeit a forgatásról, James Franco pedig tavaly elkészítette a könyv nagyrészt hűséges adaptációját. A színész-rendező bevallottan lelkes rajongója A szobának, olyannyira, hogy Wiseau szerepét saját magára osztotta, Sestero bőrébe pedig saját öccse, Dave Franco bújhatott. A katasztrófaművész látszólag a „legendás” trashfilm keletkezéstörténete, de ennél valójában sokkal tágabb a fókusza. A középpontban ugyanis Wiseau és Sestero ellentmondásos barátsága áll. Mindketten az álomgyár csúcsára vágynak: előbbit mohó álmok fűtik, ám szerény tehetséggel áldotta meg a sors, utóbbi jobb sorsra érdemes, ellenben nem eléggé rámenős. Egymásba kapaszkodnak hát, és közös szerelemgyerekük, A szoba örvén próbálnak betörni Hollywoodba, csakhogy Wiseau terrorizálni kezdi a stábot a forgatáson, ez pedig kettejük kapcsolatát is megmérgezi.

Franco nem is igyekszik leplezni a téma iránti elfogultságát: meleg empátiával viszonyul hőséhez, és határozott törekvése, hogy nézőjéhez is közel hozza a narcisztikus különcöt, aki antitalentum létére hol Tennessee Williams, hol James Dean méltó örökösének képzeli magát. E neurózis számtalan humoros szituációt szül, Franco pedig önfeledten fürdőzik az egyszer ártatlanul dévajkodó, másszor zsarnokként őrjöngő Wiseau szerepében. A szoba forgatási folyamatát viszont nem akarja tényszerűen reprodukálni: inkább a puritán díszletezéssel és néhány abszurdan szellemes csúcsjelenettel igyekszik megidézni annak hangulatát. A katasztrófaművész persze egyúttal önreflektív fricska is az álomgyárnak, bár e minőségében nem túl izgalmas, még akkor sem, ha olyan klasszikusok előtt is kalapot emel, mint Hitchcock Madarakja vagy Verhoeven Elemi ösztöne. Jószerivel nincs ugyanis olyan bugyra a kulisszák mögötti Hollywoodnak, melyről Francónál ihletettebb krónikások már ne regéltek volna. Csalatkozni fog ugyanakkor az is, aki frivol sztáréletrajzot vár: A katasztrófaművész sokkal inkább ünnepélyes rajongói mozi, mint szenzációhajhász kufárkodás. Mindezt az áldokumentarista stílusú nyitány is bizonyítja, melyben hírességek nyilatkoznak A szobáról és rendezőjéről, sőt mielőtt lefutna a stáblista, archív felvételeket is láthatunk „a rossz filmek Aranypolgárának” titulált kultuszműből.

Extrák: Nincsenek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13703