KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/január
• Zsugán István: Megalakult a Magyar Filmintézet Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Nemeskürty István: A Magyar Filmintézet
• Bikácsy Gergely: Zárt tárgyalás Őszi almanach
• Lukácsy Sándor: A becsület foglya Szirmok, virágok, koszorúk
• Pörös Géza: Eszmék és lelkek csatája Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Koltai Tamás: Spanyol anziksz Yerma
• Fáber András: A Vadember moziba megy Filmerotika
• Szilágyi Ákos: Kis magyar filmszexológia Filmerotika
• Balassa Péter: A látás elrablása Töredékek
• Bikácsy Gergely: Truffaut titkai
• N. N.: François Truffaut filmjei
AZ ÉN FILMEM
• Kardos Ferenc: A szabadság illúziója Négyszáz csapás
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Még és már Mannheim
FORGATÓKÖNYV
• Sára Sándor: Fúga Részletek egy forgatókönyvből
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Lady Chatterly szeretője
• Szkárosi Endre: 1922
• Bérczes László: Magányos farkas
• Szemadám György: A király és a madár
• Hegyi Gyula: Az istenek a fejükre estek
• Harmat György: Farkasok ideje
• Sneé Péter: Találkozás az árnyakkal
• Boros József: A férfiakalnd elmarad
• Ardai Zoltán: Az egyiptomi utas
• Gáti Péter: Defekt
• Barna Imre: Ki kém, ki nem kém
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Felnőtt-mese Különös házasság
POSTA
• Horváth Edit: Radnóti- és Babits-emlékműsor
• Csoma Béla: A MOKÉP Műsorpolitikai osztályvezetőinek válasza
• Tóth Béla: A MOKÉP Műsorpolitikai osztályvezetőinek válasza
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az Év Játéka

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robert és Robert

Hegedűs Tibor

 

Claude Leloucht nemrégiben haladó filmesnek nevezte valaki nálunk, ki tudja miért? A (majdnem ellenkezőjét) mind nyilatkozataival, mind filmjeivel tanúsítja. Éppen az jellemzi, hogy egyébként éles megfigyelőkészségét csak felvillantja, kritikáját gondosan áthajlítja vagy a cinizmusba, vagy az érzelmességbe, tetszetősen görget a felületen olyan témákat, amelyek érdekesek lennének, ha becsületesen végiggondolná őket. De nem, inkább elszórakozik rajtuk. Mint most is, ebben a munkájában, mely egy házasságközvetítő iroda tevékenységének ürügyén mutathatna be sorsokat, típusokat, magányérzetet, barátságot. Mutat is élvezetes humorú, igazán eredeti jeleneteket, meg tudja ragadni a valódi komikumot, az emberi esendőséget, a szeretnivaló gátlásosságot, kivált az egyik „Robert”, a hallatlanul érzékeny játékú, kövér, csecsemőarcú Jacques Villeret esetében. De nem a valóságigény: a művi optimizmus győz, amikor ezt a pazar (s végül is tragikus) figurát váratlanul a mennybe meneszti, mint véletlenül fölfedezett, s viharosan sztárkarriert befutó paródiazsenit.

Ügyes trükk fél kézzel illúziókat fosztani, s a másikkal illúziókat táplálni. Ezt csinálja a mesterembernek művész, művésznek furfangos iparos, Lelouch. S közben fölényesen menedzseli önmagát, a filmen belül utal régebbi műveire, nyíltan, vagy szándékosan Francis Lai az Egy férfi és egy nőre emlékeztető muzsikájával; bűvészkedik a kamerával, a látvánnyal, ízletes morzsákat szór tehetségéből (ki lehetnék én, ha akarnám!) s jóllakatja vele azokat, akiket ez az elegánsan tálalt koszt kielégít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7910