KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/február
• Németh G. Béla: Az egyetemesség igénye A történelem visszavétele
• Gergely András: A túlélés útjai A történelem visszavétele
• Szabad György: Levél az értékőrzésről A történelem visszavétele
• Szilágyi Ákos: Az Után hősei A történelem visszavétele
• Zsugán István: Egy azonosságzavar története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Székely Gabriella: Baleset Auschwitzban Társasutazás
• Koltai Tamás: Rejtvényezők Valaki figyel
• Reményi József Tamás: A kis naivak Fiatal értelmiség a filmvásznon
• Szántó Péter: Scarlett néne kunyhója Elfújta a szél
• Marx József: A görög szegénylegény Megalexandrosz
• Takács Ferenc: A hír és a kép Dreyfus – filmen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Fesztiválmakett Figueira da Foz
• Bikácsy Gergely: A szivarkirály meg a gyilkosok Nyon
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: A város hercege
• Koltai Ágnes: A tutaj utasai
• Dániel Ferenc: Aranyoskám
• Greskovits Béla: Remény és támasz
• Ardai Zoltán: Groteszk vadászat
• Vida János: Tienjün-hegyi történet
• Harmat György: UFO Arizonában
• Sneé Péter: Fele-barát-nőm
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Narcissus
• Vadas József: Díszletek között élünk Lakás a tévében
KÖNYV
• Almási Miklós: A mulandóság enciklopédiája
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmmúzeum programjából
• N. N.: Mozgó Képek; Filmkultúra
• N. N.: NDK-filmhét

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Caddie

Ledniczky Márton

Így becézik a film asszonyhősét, mégpedig azért, mert kísértetiesen emlékeztet (?) a legcsinosabb, a legkarcsúbb amerikai autóra, a Cadillacre. Legalábbis így teszi neki a szépet egyik hódolója a sok közül. Igen, mert a szép Caddie, miután öntudatosan otthagyta férjét, és két gyerekével csatangol egyik lakásból a másikba a 20-as évek Sydney-jében, kénytelen újabb és újabb férfiakban bízni, hogy aztán azok rendre ne váltsák be a hozzájuk fűzött reményeket. Úgy vagyunk ezzel, mint a minden esti krimivel; tudjuk, a főhős nem kaphat halálos lövést (csak majdnem halálosat), mert akkor idejekorán vége lenne a filmnek. Itt is Caddie-nek újra és újra csalódnia kell másfél órán keresztül, hogy végül elszegényedetten, árván, reménytelenül gyermekeiben találja meg „élete értelmét”.

Eközben azonban a film hangulatosan folydogál medrében, nagyobb árvíztől, de a kiapadástól sem kell tartani. A rendező jó stílusérzékkel teremti meg mind a harsány tömegjelenetek, mind a halk kettősök atmoszféráját, melyeket néha ügyesen vágott flash back képekkel szakít meg. A film „túl szép” ahhoz, hogy a kor hiteles képét alkothassa, így inkább csak hangulatos életképek sorozata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7704