KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/március
KRÓNIKA
• N. N.: Magyar filmhét Rómában és Triesztben

• Létay Vera: Mephisto ezredes Szabó István új filmjéről
• Zalán Vince: Hiteink lombtalanodása
• Lengyel László: Lezárult-e a per? A magyar nép nevében
• Lengyel László: Börtönbeszélgetések Háborús bűnösök – önmagukról
VIDEÓ
• Jancsó Gabriella: Gyártók, piacok, jogok Kitekintés a képmagnózás világára
• Koltai Ágnes: Képmagnózás – itthon Beszélgetés dr. Gombár Józseffel
• N. N.: A Mokép videókazetta-kínálata
• N. N.: A Pannónia Filmstúdió videó műterme
• N. N.: A televízió videókazetta-kínálata

• Deák Tamás: Antonioni és a megismerés esélyei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: A másik Amerika New York
• Koltai Ágnes: Kortársunk a háború Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Tavaszi szimfónia
• Lajta Gábor: Erotikus képregény
• Schreiber László: Prognózis
• Bérczes László: Berthe
• Ardai Zoltán: Ha már egyszer megesett
• Magyar Judit: Gumi-Tarzan
• Kapecz Zsuzsa: Az önvédelem nagymestere
• Harmat György: Házibuli
• Gáti Péter: Megtorlás
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Emlékezzünk játszva Szivárvány
• Breitner Miklós: Képhiba Gazdaság a tévében
• Koltai Tamás: Az eposz hitele Vaskor
• Szilágyi János: Péntek esti saláta Beszélgetés Balogh Náriával, a Televízió Ifjúsági Szerkesztőségének vezetőjével

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az élők és a holtak

Tosoki Gyula

Zivi i mrtvi – horvát, 2007. Rendezte: Kristijan Milić. Szereplők: Filip Šovagović, Velibor Topić, Slaven Knezović. Forgalmazó: ADS Service. 87 perc.

A jugoszláv partizánfilm – a román történelmi kalandfilmhez vagy a hazai termelési filmekhez hasonlóan – azon műfajteremtési kísérletek gyümölcse, amelyek a létező társadalmi rend legitimálását célozták a keleti blokkban a második világháború utáni időszakban. Nagy múltú – jóllehet korántsem dicsőséges – műfajról van szó, amely napjainkra éppúgy megérett az újragondolásra, újraírásra, mint bármely más zsáner. Csak éppen senki nem törődik vele. Kusturica az Undergroundban megidézte ugyan a szellemét, de lássuk be: manapság nincsenek nagy üzleti lehetőségek egy partizánfilmben.

A horvát Kristijan Milić másként gondolta. Debütáló munkájában a partizánfilm hagyományát és egyes amerikai mozik (A szakasz; A lápvidék harcosai) örökségét a horroréval keresztezi. A cselekmény két szálon fut, a tér – Bosznia hegyei és a delejes nevű Temetőrét – ugyanaz mindkettőben, az idő viszont különbözik: az egyik szál 1943-ban, Bosznia horvát megszállásának időszakában, a másik 1993-ban, a délszláv testvérharc alatt játszódik. Mindkét cselekményszál hősei kiskatonák, akik azt a feladatot kapják, hogy számoljanak le az erdőkben rejtező partizánokkal, illetve csetnikekkel.

Milić váltakozva mutatja a két idősík történéseit, helyenként okosan egymásra rímeltetve azokat (lásd például a Temetőrét tábortüzeit, amelyek már a játékidő első harmadában behozzák a természetfeletti elemeket a filmbe), ugyanakkor problémát jelent, hogy a cselekmény minden látszat-titokzatosságával és rémmozikat idéző zárlatával együtt is kiszámítható. Sokat emelt volna az opuszon – egyúttal talán mélyebbé tette volna a történetet –, ha a rendező bátrabban nyúl az idősíkváltásokhoz, és nem jelzi feltétlenül mindenhol az idődimenziók határait.

Mindazonáltal Az élők és a holtak míves munka, az operatőrök teljesítménye kiváló (légyen szó a szépiaszínű 1943-as, vagy a naturalisztikusabb 1993-as jelenetekről), a korai Carpenter-szerzeményekre emlékeztető, jó arányérzékkel adagolt és minimalista kísérőzene pedig igen hatásos.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10511