KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zero Patience

Tamás Amaryllis

Zenés filmparadoxon: „filmopera” az AIDS-ről. A szokatlan műfaji párosítás a lassan devalválódni látszó „te sem vagy más”-kampány eseményszámba menő bemutatója. Az ismeretterjesztői tudálékosságot szarkasztikus képi árnyalással ötvözi, mindvégig ízlésesen – a kényesebb lelkeknek is lehetőséget adva arra, hogy ne fordulhassunk el a kor „prózai” problémáitól. Az AIDS-tragikomédiából hiányzik az igazi mese, a hős és a pszichológiai szféra. Itt a lélek és a jellem: ellenpólusa a valós világnak, s a film varázsa éppen abban áll, hogy lebegő könnyedséggel kokettál a káosszal. Szabadon áramolhatnak a nézői gondolatok – mindenfajta racionális, morális és esztétikai cenzúra nélkül.

A nyugati melegfilm-kultúra e reprezentánsa olyan, akár egy szürreális álom. A lét realitásának és irrealitásának fantasztikumával és bonyolultságának minden abszurditásával. A kanadai filmet csak a Cirko Gejzír vetíti a British Council segítségének köszönhetően, minden hónap harmadik és negyedik péntekjén – a Meleg Napokon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1002