KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az utolsó cowboy

Varró Attila

Lonely are the Brave – amerikai, 1962. Rendezte: David Miller. Szereplők: Kirk Douglas, Gena Rowlands, Walter Matthau. Forgalmazó: Mirax. 103 perc.

A maroknyi hollywoodi forgatókönyvíró közül, akik sikeresen harcoltak ki auteur-státuszt a szemellenzősen rendezőközpontú szerzői elmélet sáncai közt, Dalton Trumbo érdemli ki a legelkötelezettebb forradalmár címét: saját bevallása szerint a művészetre mindig is fegyverként tekintett az öntetszelgő pózok eszköztára helyett. Trumbo 13 évig tartó fekete listás száműzetése alkonyán a westernben talált rá szócsövére, hogy a maga költői szépségű, ám epekeserűen ironikus módján szimbolikus revíziókban adjon hangot az egyéni szabadságot megnyomorító rendszer és az amerikai álom kudarca felett érzett örök kétségbeesésének. Forgassák a legkülönfélébb rendezők a lázas hevű Aldrichtól a mélyen humanista Daves-en át a sötét thrillerek kismesterét jelentő Millerig, a Trumbo-westernek mindegyikében tájidegen kívülállók keresik helyüket a vadnyugat farkastörvényei közt (lásd a Cowboy nagyvárosi hotelportását vagy a Terror in Texas Town svéd bálnavadászát), hogy aztán a fináléban egy szál szigonnyal vagy egy üres kolttal kezükben nézzenek farkasszemet a zord végzettel.

Az író végső és máig legnevesebb westernje, az 1962-es Az utolsó cowboy merészen fordít a korábbi képleten és egy klasszikus vadnyugati hőst helyez a kortárs Amerika autópályákkal szabdalt, helikopterekkel felügyelt világába: a börtönbe zárt barátja segítségére siető modern renegát rendőri hajszatörténete azonban változatlanul őrzi elődei reménytelen szabadságvágyát és maró rendszerkritikáját, sőt a műfaj talán legkiábrándítóbb zárlatában egy vécészállító kamion képében páratlan metaforát talál az individualistákra váró sorsra. Hiába a lendületes kalandsztori, Kirk Douglas rutinos outlaw-alakítása és a sivár vidékek megszokott monokrómja, Trumbo kifordított westernvilágában a kocsmai ökölharcot félkarú veteránnal kell vívni, a törvény őrei komor fogaskerekek csupán, a láthatárt rég leszűkítették a birtokhatárok – ez a Vadnyugat immár a semmi és nem a senkiföldje, magányos hőse cowboy az idegenek között.

Extrák: Előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10066