KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A szabadság himnusza

Tosoki Gyula

Amazing Grace – angol–amerikai, 2006. Rendezte: Michael Apted. Szereplők: Ioan Gruffud, Albert Finney, Michael Gambon. Forgalmazó: Best Hollywood. 111 perc.

A máig javíthatatlanul gőgös nyugati civilizáció az elmúlt évszázadokban nagy leleményességet mutatott olyan technikák kifejlesztésében, melyek bizonyos népcsoportok megnyomorítását célozták. A rabszolga-kereskedelem például egyike a Nyugat (értsd: Nyugat-Európa és az Egyesült Államok) nagy találmányainak, amelynek részletei máig sokkolóak; a rabszolgajelölteket szállító hajók gyakran ötven–hetvenszázalékos halálozási rátával tették meg az utat Afrikától a célállomásig, ami önmagában véve sokat elárul az utaztatás viszonyairól.

A Nyugat nagy adóssága ennek a problémának a feldolgozása szélesebb közönséget is megcélzó filmeken, de azok a direktorok, akik megpróbáltak számot vetni a múlttal, ritkán jártak szerencsével. Spielbergtől például csupán egy hervadt kísérletre futotta e tárgykörben (az Amistadban – mi tagadás – a megszépítő messzeség volt a dramaturg), és a brit Michael Apted munkája is felemás lett. A szabadság himnusza mesterien szerkesztett és príma színészi gárdával dolgozó darab, amely egyúttal kiválóan alkalmas arra, hogy csillapítsa Nagy-Britannia kollektív lelkiismeret-furdalását. A film nem eléggé szókimondó: az abolicionista mozgalmat a XVIII. század utolsó harmadában beizzító William Wilberforce hőseposza meseszép sztori, de nem a múlttal való szembenézést, inkább a kínos részletek elkendőzését szolgálja. Akadnak ugyan nyersebb részletek is, egészében azonban egy hőseposzt látunk – a britek újfent megúszták.

Extrák: előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10930