KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A síró ember

Ádám Péter

 

Micsoda élet! A zsidó hősnő (Christina Ricci) még kisgyerek, amikor elszakad imádott apjától, aki Amerikába megy szerencsét próbálni. A kislányt ide-oda veti a sors: az orosz stettl, ahol született, porig ég, de ő csodával határos módon eljut Angliába, ott örökbe fogadják, és felnevelik; már felnőtt fejjel Párizsba megy, Párizs német megszállása után ismét menekülnie kell, de megint hóna alá nyúl a véletlen: barátnőjétől kap egy hajójegyet. A hajót bombatalálat éri, ő ezt is megússza, eljut Amerikába, és apját is megtalálja.

A viszontagságos életútból a rendezőnek nem sikerült filmet csinálnia. Erre még a párizsi időszakban lett volna legtöbb esély, de a nárcisztikus operaénekes (John Turturro) meg az orosz táncosnő (Cate Blanchett), illetve a főhős és a Johnny Depp alakította cigány lovászfiú párhuzamos románca önmagában kevés. Azt pedig, hogy voltak-e identitásproblémái a katolikusok nevelte zsidó főhősnek, akit a fél világon végigkergetett a történelem vihara, a film nem bolygatja.

Lehet, hogy a témául szolgáló tragikus sors bővelkedett fordulatokban, de a film – nagy ívű életút ide vagy oda – feltűnően üres, és mintha a kevés beszédű főhős sem volna más egy naiv tekintetnél. Egyébként csak annyit tudunk róla, hogy zsidó, tud énekelni, és meg akarja találni az apját Amerikában. Ez a cél adhat értelmet egy életnek, de a mozivászont, sajna, nem tudja bebútorozni.

A torokszorító jelenetek, megható pillanatok valahogy nem állnak össze: a szereplőkből nem lesz jellem, az eseményekből nem lesz cselekmény. Persze, hogy ott a rendezői szándék: egy tragikusan megindító életút felmutatásának igénye. Csakhogy nagy érzelmekkel – mondta már Gide is – nem lehet irodalmat csinálni. Hozzátehetnénk: mozit sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3443