KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Drágám, a kölykök összementek

Kövesdy Gábor

 

Mikor hét évtizeddel ezelőtt egy bizonyos irodalmi hős szörnyű féregként ébredt nyugtalan álmából, az olvasó bizony meghökkent ezen. Mára az efféle témák a tömegkultúra közhelyeivé lettek. Igaz, e filmben nem átváltozásról van szó, csupán bolhányivá zsugorított hősökről. Ám ezúttal ne valamely transzcendens erőt sejtsünk a háttérben; mindez egy kissé habókos high-tech-barkács műve, – no és persze a véletlené, amely itt egy eltévedt baseball-labda képében teljesíti be a könyörtelen dramaturgiai szükségszerűséget. Négy hangyányi főhős, a szórakozott papa által a kertbe kisöpörve... Innen sokféle folytatás képzelhető el: a szórakoztató kalandfilmtől a filmijesztgetés sok hatásos elemével feldúsított horrorig. Mindenből kapunk egy keveset, azt is szelídített, soft-változatban. E fordított Lilliput nem a félelemkeltés, hanem elsősorban a szórakoztatás színtere: egy miniatűr, házi Disneyland. Persze a rendező ügyel rá, hogy a film közben végig érezhető legyen a happy-end megnyugtató ígérete. így nincs akadálya, hogy ijesztgetős filmjéből igazi vígjáték kerekedjen. Sajnálhatjuk, hogy a poénok jó része ugyanarra a komikus alaphelyzetre épül, s kár, hogy a mesét megterheli néhány odakent filmvégi tanulság. Egyébként kellemes nyáresti szórakozás, gondosan kidolgozott látványvilággal, bravúros trükkfelvételekkel. Mióta egy hangya szemével láttam a világot, magam is jobban ügyelek, nehogy megijesszem, netán eltapossam Isten valamely önhibáján kívül parányi teremtményét, legyen az bármily undok féreg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4385