KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egyik viseli a másik terhét

Zalán Vince

A film címét a bibliából kölcsönözte a lipcsei születésű rendező, Lothar Warneke. S ez igazán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a biblia könyv-valójában szinte mindvégig jelen van a filmben, az egyik főszereplő, egy evangélikus pap szanatóriumi éjjeliszekrényén, hogy azután helyet-helyet cseréljen a szobatárs rendőr-milicista fő olvasmányával, egy Lenin-kötettel. Amit a vásznon látunk, az lényegében nem más, mint enyhén ironikusra hangszerelt vita-dialógus egy kommunista és egy lelkész között a szektorokra osztott Berlin első hónapjaiban. A nézők között bizonyára akadnak majd olyanok, s nem is kevesen, akik a rendezőtől eltérően nem szanatóriumi idillként emlékeznek erre az időre, és olyanok is, akik a párt és az egyház képviselőitől egész életükben kevesebbet hallottak a toleranciáról, mint ahány eszmefuttatást vesztegetnek erre a filmben. Sőt, talán vannak, akik szívesebben néznének Németország keleti feléből származó olyan filmet, amely az evangélikus egyház és a hatalom mai kapcsolatairól szól. Mindazonáltal talán még ezek a nézők is megbocsátják a rendező szemérmetlen álnaivitását, annál az oknál fogva, hogy oly korban, mikor Európában embereket gyilkolnak le az államhatárokon, a párbeszédnek szüksége van minden rendű és rangú propagandára. Talán még olyan szemináriumi tündérmesére is, mint Lothar Warnekéé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/06 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5411