KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kék villám

Kapecz Zsuzsa

 

Íme egy újabb üldözéses történet a bevált cselekményvezetéssel, ismert dramaturgiai fordulatokkal, szellemes párbeszédekkel, ügyes trükkökkel, fekete-fehér jellemképletű figurákkal – és a végén természetesen győz a jó. A modern mese összes vonzó alkotóelemével rendelkezik ez a film, van benne feszültség, lendület, látványosság, ide-oda kacsintó politikai utalások, és minden a kellő adagolásban, a tökéletesen megvalósított kommerszek bármelyik tucatjából. Az, hogy ki kit üldöz, és pontosan miért, itt sem túlságosan fontos; a lényeg az, hogy a hosszas légi és földi csaták alatt parádés bemutatót kapunk „a fejlett Nyugat” vélt és valóságos technikai kincseiből, Los Angeles gyönyörűen fényképezett városnegyedeiből, és két pompás színész arcrezdüléseiből.

Roy Scheider és Malcolm McDowell elegáns unalommal, mégis lenyűgöző módon ücsörögnek különféle autók és helikopterek üvegkalitkájában; a Francia kapcsolat, a Maraton életre-halálra s más filmek nehézfiú-szerepei után bajos lenne őket csaláson érni. Láthatóan ők is azokat a jeleneteket kedvelték leginkább, amelyekben az alkotók megengedtek maguknak némi fanyar öniróniát, és megpróbáltak felvillantani egy-egy figyelmeztető gesztust is a saját maguk által megálmodott helikopter-csodaszörnyről: „... Gondolom, megnyugtató tudat, hogy van. Egy tucat ilyennel kézben lehetne tartani egy országot. Négyezer lövésre képes percenként... A célpontot gondosan megválasztjuk. Egy civil jut tíz terroristára. Végül is nem rossz arány – hacsak nem te vagy az a civil.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5917