KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kezesség egy évre

Koltai Ágnes

 

Hermann Zschochet eddig mint ifjúsági filmek jeles mesterét ismerhettük (Hét szeplő című kamasz-románcát nálunk is bemutatták), ha nem is a mozgókép Wilhelm Speyere, Arthur Ransome-ja vagy Aszlányi Károlya, de legalábbis csibészes, gyermekformátumú hősöket választott. Újabb filmje, a Kezesség egy évre szociografikus hitelű társadalomrajz, a peremreszorultak, a „megalázottak és megszomorítottak” drámája, semmivé-foszló életekkel, málló, kopottas házakkal, füstös, piszkos, verejték-szagú kiskocsmákkal. A kallódó ifjúság természetesen itt is feltűnik, igaz, csak a gyermekvédelem hivatalos, a sorsokat aktává és ügyiratokká leegyszerűsítő modorában.

A Kezesség egy évre nem remekmű, szolid és tisztességes, mint Konrad Wolf Solo Sunnyja amely utat tört a „kritikai realista” NDK-filmeknek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/08 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6356