KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Francia filmhét

N. N.

 

1982 december első felében francia filmnapokat tartottak Budapesten, az Institut Français és a MOKÉP közös szervezésében. A műsoron Robert Enrico három filmje, majd a tavalyi cannes-i fesztiválon bemutatott néhány kevésbé ismert alkotás szerepelt.

Az 1931-ben született Robert Enricót a magyar közönség tizenöt évvel ezelőtt ismerte meg A bagoly folyó című, számos filmnyelvi újdonsággal bővelkedő rövidfilmjével. Később nagy szakmai biztonsággal előállított kalandfilmekkel mutatkozott be, ezek közül vetítették az itthon már régebben játszott Kalandorok, A bosszú (Le vieux fusil), valamint a nálunk még nem ismert Titok című munkáját. Különösen a két utóbbi alkotás értékes: ezekben Enrico „állandó színészei”, Philippe Noiret, Marlène Jobert és Jean-Louis Trintignant segítségével a kalandfilm „lélektani”, nemcsak a bűnügyi „helyzetből”, de a jellemekből fakadó izgalmait mélyíti el.

„A francia film perspektívái” gyűjtőcím alatt Alain Jessua Paradicsom mindenkinek című szatíráját, valamint elsőfilmes, fiatal alkotók munkáit láthattuk. Bertrand Gauthier a Barangolásban (Ballada à blanc) „cselekménytelen”, festői, zenei hangulatú stílussal kísérletezik, Catherine Binet A grátzi Dolingen grófnő játékaiban többszörösen összefonódó cselekmény- és idősíkokkal.

Érdekes alkotás Mahmoud Zemmuri filmje is, Fogj tízezret, és tűnj el, mely két, Franciaországból hazatérő algériai fiatalember viszontagságairól számol be.

A „Perspektíva-sorozat” kiemelkedő darabja, igazi meglepetése Jean-Jacques Beineix bűnügyi filmje, a Díva volt. Sajátos és eredeti, a szürreálist barokk vízióval (és díszletekkel) vegyítő krimi ez, mely egyaránt tartalmaz finom iróniájú melodramatikus vonásokat és harsány horrorparódiát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6686