KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A rögbi és a lány

Loránd Gábor

 

Sajnálatos módon abszolút érdektelenségbe vész a rögbi-középcsatár Andrei históriája. Pedig kezdetben még őszintén szurkolunk neki, hogy négy barátnője közül (mindegyikük igen csinos) legalább az egyikben megtalálja a lelki egyensúlyt is nyújtó igazit. Később azonban egyre egykedvűbben nézzük nem különösebben izgalmas kalandjait, melyeket csak néhány logikai és jellemábrázolási bukfenc színez. A főhős ugyanis nem összetett, bonyolult, nehezen kiismerhető egyéniség, hiába próbál bennünket erről a rendező a figura rendszertelenül csapongó cselekedeteivel, gondolataival és érzéseivel meggyőzni. Nem nagyon értjük, hogy honnan jött és hová megy, mitől fél és mire vágyik – egyszerűen: mit akar ez a szimpatikus megjelenésű rögbis. Érzelmi zűrzavar, átmeneti sodródás az alvilág felé, munkahelyi ellentétek, konfliktus a barátságban: számtalan lehetséges fogódzkodó az alkotók számára. De egyiknél sem tudtak megállapodni. S így a néző sem tud igazán mire figyelni. Andreit tehát alighanem hamar elfelejtjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6979