KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Kobra napja

Hollós László

 

A sakál, a keselyű és a sáska után a kobra napja is elérkezett hát! A címbéli Kobrának persze semmi köze a félelmetes hírű kígyóhoz. Kobra ugyanis ragadványnév, viselője a bűnügyi filmek jellegzetes, rettenthetetlen magányos hőse. Amolyan Philip Marlowe-féle magándetektív. Valamikor a rendőrség embere volt, de a „magasabb körök” érdekeit sértő felfedezései miatt félreállították. Most ismét eljött az ő ideje. Egykori főnökének kérésére San Franciscóból Genovába repül, hogy elkapja régi, nagy ellenfelét. S ekkor beindul a szokványkrimik szokványgépezete. Elvetemült gyilkosok és kábítószerkereskedők, korrupt üzletemberek és még korruptabb rendőrök kergetik egymást; van üldözés, verekedés, lövöldözés, kevéske humorral és érzelgősséggel fűszerezve. Gyorsan nő a halottak száma, egyre több titokra derül fény, egyre több gonosztevőt ér utol a megérdemelt vég. De az igazán „nagy halakat” a Kobrának sem sikerül kifognia.

A feszült izgalmakat áhító néző alighanem csalódni fog. Helyenként unalmas, vontatott filmet lát, jó előre kiszámítható fordulatokat. Ezen még a címszerepet alakító Franco Nero sem tud segíteni, aki jelmezcsere nélkül, szinte észrevételenül sétál ide előző filmjeiből. Borostásan, kalapban, ballonkabátban. És talán egy kicsit már fáradtan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7079