KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az anyakönyvvezető nem válik

Zoltán Katalin

 

Sokan és sokféleképpen készítettek már filmet a házasság válságáról. Elhagyott asszonyokról, gyerekekről, gátlástalan szeretőkről, ám ilyen könnyedén, kedélyes derűvel, optimista kicsengéssel aligha.

Borisz szeretőjéhez költözik, Marina, a felesége – ő a címben szereplő anyakönyvvezető – üdülni indul, de lekési a hajót, lányuk eközben Novgorodba szökik egy fiúval. A szülők közös aggodalomtól hajtva utána utaznak. Borisz e kirándulás hatására igen hamar (már a film közepén) rájön, hogy felelősséggel tartozik a lányáért és főleg, hogy csacsogó, divatmajmoló szeretőjének csekély észbeli képességei nem pótolhatják a tisztességes, rendszerető és komoly feleség értékeit, aki ugyan nem tündöklik főzési tudományával, de törődik azzal, hogy menjen-e ő, Borisz továbbképzésre. (Persze, menjen). A játéknak ezután már nincs tétje, figyelmünk menthetetlenül lankad. Megpróbálunk ugyan hol ezzel, hol azzal a szereplővel azonosulni, ez azonban nehéz feladat, lévén eleven figurák, hiteles jellemek helyett csak közhelytípusok: Natasa, a lázongó diáklány, (nem tudni mi ellen lázad, de legalább szemtelen); novgorodi szerelme, a komoly szándékú taxisofőr, (aki modern felfogása ellenére túlságosan tiszteli vidéki, – a film szerint – tehát konzervatív szüleit).

Ám a lelke mélyén – és ez a film lényegi mondandója – mindenki jóságos, megértő, tehát minden megoldható; még a vöröshajú, „démoni” szerető is jobb belátásra tér. Egy dolog azonban nem világos: mit akart a rendezőnő? Komédiát biztosan nem, hiszen a gyéren előforduló vígjátéki alaphelyzetek kihasználatlanul maradnak. Szatírát sem, ehhez legalábbis valódi konfliktusok, jellemek kellenek. Lehet, hogy a film csak ürügyül szolgált Novgorod nevezetességeinek, illetve a moszkvai divatnak a bemutatására?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7404