KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Negyedik fázis

Hegedűs Tibor

 

A nemzetközi filmvilágban Saul Bass szaktekintélynek, specialistának számít: rábízzák bizonyos produkciók főcímének a megkomponálását, hogy – főleg rajzos, humoros, de mindig ötletes – megoldásaival megfelelően fölajzza a nézőt. Már olyan külföldi kritikákat is olvastam, hogy X filmet kizárólag Saul Bass bevezető képsorainak kedvéért érdemes megnézni, ha azok leperegtek, nyugodtan el lehet távozni a moziból...

A „blickfang” mestere most rendezőként mutatkozik be, nem épp a legsikeresebben. Afféle, újabban divatos katasztrófa-, vagy horror-scifi sztorit dolgozott fel, melynek lényege, hogy az emberiségnek állatok tömegével kell megküzdeniük, mint Hitchcocknál a Madarakban, Irwin Allennél a Méhrajban stb. A Negyedik fázis a brutális értelemben vett sokkolást alárendeli – legalábbis számos részében – a természettudományos filmek láttató módszerének (à la Kollányi, vagy Homoki-Nagy) sőt annak a rokonszenvesen utópisztikus ideának ad hangot, mely szerint az állatok   „nyelvének” megfejtésével, a velük való   kommunikálás megoldásával világunk értelmesebb és homogénebb lenne... Persze, itt nem szeretetreméltó delfinekről van szó, hanem egy különös, gondolkodni tudó, föltehetően valamilyen űrutazás során véletlenül Földünkre lehozott hangyafajtáról. A film utolsó részének (a hangyákat kiirtani akaró tudós megbüntetése, illetve fiatal kollégájának „befogadása” az állattársadalomba) megfejtése, magyarázata többféle lehet. Némelyek akár politikai parabolaként is értelmezhetik, ha megpróbálják magukban egységessé formálni ezt a – nézetünk szerint – jószándékú, de ügyetlen építkezésű hibridet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7735