KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/április
KRÓNIKA
• N. N.: Negyven év negyven legjobb magyar filmje A szavazás eredménye
FILMSZEMLE
• Losonczi Ágnes: Szemle után
• N. N.: A Magyar Játékfilmszemle díjai
• Lengyel Péter: Fénytörés
• Baló György: Egy amatőr megjegyzései

• Reményi József Tamás: A poénok legendája Hány az óra, Vekker úr?
• Szabó Miklós: A talpraállás képei Az 1944–1945-ös korforduló a magyar filmhíradóban
• Pünkösti Árpád: Felvétel indul! Csaták háború után
• Báron György: Odüsszeusz filmfelvevővel A fehér városban
• Györffy Miklós: Lobogónk, Küsters mama Küsters mama mennybemenetele
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Máskor, máshol
• Gáti Péter: Hazánk
• Sneé Péter: Montenegro
• Dés Mihály: 39 lépcsőfok
• Ardai Zoltán: Hóhányók és hóvirágok
• Lajta Gábor: A legyőzhetetlen Vutang
• Harmat György: Őrült római vakáció
• Kapecz Zsuzsa: Vera és a férfilátogatók
• Lalík Sándor: Tükröződések
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Műsor – kék fényben
• Csörögi István: Közületi házimozi Képmagnózásunk gyakorlatáról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Balázs Béla-kötetek

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mégis meglátod az eget

Barabás Judit

 

A szovjet alkotók filmjük elején közlik szándékukat: egy repülőtisztnek kívánnak emléket állítani. Idilli képet kapunk derűs és emberséges katonákról, akik hozzásegítik a kalandvágyó ifjú hőst élete álmának teljesüléséhez: repülhet. A szelíden csordogáló idillt és lírát a háború ténye ritkán szakítja meg, akkor is csupán néhány pirotechnikai trükk erejéig. A realista ábrázolás igénye a figurákból is hiányzik: mindenki makulátlan, a szereplők gyakorlatilag felcserélhetők egymással. A dialógok még inkább alátámasztják a jellemek sematikus voltát.

Bármennyire tiszteletreméltóak is a hősiesség, bátorság fogalmai, tankönyvi illusztráció szinten megjelenítve pusztán rezignációt váltanak ki a nézőből, meg egy kellemetlen érzést: mintha ezt a filmet már többször látta volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7737