KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ne zavarjatok!

Vajda Judit


Une heure de tranquillité – francia, 2014. Rendezte: Patrice Leconte. Írta: Florian Zeller művéből Patrice Leconte. Kép: Jean-Marie Dreujou. Zene: Éric Neveux. Szereplők: Christian Clavier (Michel Leproux), Carole Bouquet (Nathalie), Valérie Bonneton (Elsa), Rossy de Palma (Maria). Gyártó: Fidelité Films. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 80 perc.

 

Patrice Leconte új filmjét Florian Zeller (Apa) színdarabja alapján forgatta. A rutinos alkotó sikerrel dinamizálta az egyetlen helyszínen, egyetlen bő óra alatt játszódó komédiát, így műve kifejezetten lendületes – ez minden pozitívum azonban, amit a Ne zavarjatok!-ról el lehet mondani. A vígjáték Michel hányattatásait meséli el, aki nem akar mást, mint a barátja érkezéséig rendelkezésére álló egy óra alatt meghallgatni egy, igen beszédesen Me, Myself and I címet viselő dzsesszlemezt. A mű alapkonfliktusa, hogy a főhősnek még ez az aprócska vágya sem teljesülhet, mert mindenki pont ebben az egy órában találja meg valamivel. Ám ahogy halad előre a cselekmény, mind egyértelműbbé válik, hogy nem a főhős környezetében élők a kibírhatatlanok, hanem a szinte már a szociopátiáig közömbös, egoista férfi, akinek fontosabb egy lemez meghallgatása, mint bármi más.

Sajnos az alkotók mindezt úgy mutatják be, hogy a cél érdekében megfeledkeznek a logikáról: az óra ketyegésével egyre inkább teljesíthetetlen missziónak eleve okafogyottá kéne válnia, a Michel körül felbukkanó incidensek viszont egyre erőltetettebbek. A tetőpont az, amikor a helyzetkomikum fokozása érdekében a férfi nem vesz tudomást egy kulcsmondatról, amit a jelenet egy másik résztvevője a néző számára is tisztán hallhatóan ismételget neki, holott korábban semmiféle utalást nem kaptunk arra nézve, hogy főhősünk süket vagy ostoba lenne. Pedig a központi figura körül kialakuló káoszt egyetlen helyszínen, szűk határidőn belül bemutató opusoknak vannak hagyományai a francia moziban. Sőt éppenséggel a franciák csinálják a legjobban: lásd a Dilisek vacsoráját vagy a Hogyan nevezzelek?-et. A jól bevált francia minőséget azonban most máshol kell keresnünk, ezúttal a dilisek vacsorájának díszvendégei maguk az alkotók voltak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12227