KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fedőneve: Donnie Brasco

Turcsányi Sándor

 

Mindig az élet produkálja a legizgalmasabb dolgokat. Joe Pistone FBI ügynök jól beleépült a New-York-i maffiába, már majdnem családtag lett, mikor a főnökség lefújta az akciót.

S mert az élet a legizgalmasabb, ezért Mike Newell, a Négy esküvő, egy temetés rendezője a fent vázolt történetből roppant unalmas filmet készített Johnny Depp és Al Pacino szerencsétlenkedése köré. A mű egyébként a maffiamesék utcai ágából való, mintha egy Pileggi könyv alapján rendezte volna Scorsese. Talán ez a baj. Lehet, hogy a maffiózó otthon valóban mackófelsőben és atlétatrikóban nézi a tv-shoptól vásárolt Amerika élővilága című kazettákat, de ebből rendezzen filmet a magyar dokumentarista.

A mobster legyen olyan, mint Coppolánál, vagy mint korábbi idők fekete filmjeiben. Öltözzön úgy, ahogy a moziban látta, lőjön mint a bolondóra, és szólítsák minimum Don Tranezzinónak. Legyen Keresztapa vagy legalább ángy. Valami ilyesmi lebegett Mike Newell szeme előtt is, hiszen kínjában Keresztapa-idézetekkel rakta tele filmjét. Ilyet még nem láttam. Minden mondat, minden gesztus és számos szereplő is egyenes úton vezethető vissza a nagy műhöz. E szándék néha vicces formában valósul meg, ilyenkor lehet nevetni is. Ám mint örömforrás halványan buzog, húsz perc után unalmas, látta ő is, láttam én is, csak neki semmi sem jutott róla az eszébe.

Johnny Depp most jobb, mint Al Pacino, de ez nem volt és nem is lesz mindig így.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1670