KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Sabrina

Hamupipőke flörtje a melodrámával

Pápai Zsolt

Billy Wilder látszólag felszínes tündérmeséje valójában elmés műfajjáték, amelyből nem hiányzik a társadalomkritika sem.

 

Billy Wilder a negyvenes évek derekán, az ötvenes évek elején készült munkáival tempót diktált és irányt mutatott Hollywoodnak, tabutémák sorát vitte filmre, és fittyet hányva korának erkölcscsőszeire, nem átallotta premier plánban a társadalmat gyötrő fekélyeket. Az átlagpolgár lelkében élősködő, gyilkolásra kísértő démon természetéről szóló tanulmány (Kettős kárigény), az alkoholizmus testet-lelket megnyomorító hatásáról értekező dráma (Férfiszenvedély), a hollywoodi álomipar analízisét elvégző, éjfekete fabula (Alkony sugárút), a média agresszív működésének sötét tónusú rajzát kínáló nagyesszé (A nagy karnevál) vagy a mccarthyzmus boszorkányüldözéseinek maró kritikáját nyújtó szomorújáték (A 17-es fogolytábor) mind olyan mű volt, mellyel a direktor messze lekörözte kortársait. Sabrina című mozijáig Wilder inkább diktálta a trendet, mintsem követte azt, ezért okozott sokak számára meglepetést, amikor takaros tündérmesébe fogott az apja multimilliomos munkaadójának fiatalabb fiába reménytelenül szerelmes, ám állhatatossága okán idővel mégis révbe – és felnőtté – érő bakfisról.

A Sabrina jól érzékelhetően az Audrey Hepburn személye iránt a színésznő első hollywoodi mutatkozása (Római vakáció) után támadt rendkívüli rajongást igyekezett kiaknázni, ugyanakkor – mint az a DVD-hez kizárólagos extraként csatolt kurta, tízperces dokumentumfilmből is kiderül – egyéb tényezőknek is szerepe volt abban, hogy a rendező elvállalta a produkciót. A Samuel Taylor színdarabja alapján készült film a felszínen afféle modern Hamupipőke-átirat, a mélyben azonban elmés műfajjáték, kísérlet a háromszög-felálláson alapuló klasszikus melodráma két alaptípusának összeházasítására. Ezen melodráma-szubzsánerek – melyek leginkább abban különböznek egymástól, hogy a középpontban álló nő az érte epekedő két férfi közül a fiatalabb vagy az idősebb közeledését fogadja-e szívesebben – itt sajátos egységben jelennek meg: a történet fokról-fokra eltérül eredetileg kijelölt irányától, hogy a dramaturgia aranymetszési pontján, körülbelül a játékidő második harmada táján finoman átlépjen az egyik alműfajból a másikba. Noha nem megy minden zökkenő nélkül a művelet elvégzése a szubtilis mozdulatokkal dolgozó, és a mesedramaturgia számos eszközét felhasználó direktornak, az eredmény mégis imponáló. A változások motorja az Audrey Hepburn által maximálisan hitelesített címszereplő jellemfejlődése, azaz nagykorúvá érése, amellyel párhuzamosan a film háromszög-alakzatának másik két tagja is metamorfózison megy át.

A Sabrina nem csupán a melodráma-zsáner sajátos értelmezése miatt több hétköznapi tündérmesénél. Köztudott, hogy Wildernek nincs munkája, melyben ne érvényesülne valamelyest kritikai attitűdje. A habkönnyű és rózsaszínű Sabrina sem kivétel e tekintetben, még ha a rendező ezúttal nem is ás mélyre, csupán karcolja a felszínt: helyenként nagyvonalúan flörtöl a Hays-kódexnek az erotika akár csak utalások formájában való megjelenítését tiltó cikkelyeivel, és a történet egyes pontjain a szatírával is kacérkodik, amikor néhány pazar oldalvágást oszt ki a mondén társasági élet karikírozottan ábrázolt képviselőinek.

A film nem csupán szemléletében, de megformálásának módjában sem tér el jelentősen az oeuvre más darabjaitól, mivel alapos leltárát adja a hagyományosan Wilder nevéhez köthető narratív eszközöknek, és igazolja, hogy cselekménybonyolítás és színészvezetés frontján a mai napig kevés komoly vetélytársa akad a rendezőnek. A holtjátékot alig engedő elbeszélés elemei hézagok nélkül illeszkednek egymáshoz, továbbá a direktor munkáira oly jellemző erőteljes és a történet miliőjét mindössze néhány filmkockával felvázoló nyitószcéna éppúgy megtalálható a filmben, mint a figurák jellemzésének egyik pillérét képező, szikrázó párbeszédek. A Sabrina leginkább ezen erényei miatt meggyőző darab, még ha az igaz és tiszta szenvedély titka rejtve is marad benne.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2051