KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ősszel a tengernél

Loránd Gábor

 

Prévert és Carné lehangoló, esőáztatta párizsi utcaköveinek felidézése adja meg az alaphangulatát Gubenko érdekes filmjének. A történet színtere s ideje: utószezon a Krímben, ahol semmi sem emlékeztet az általunk elképzelt, netán látott képre, – azaz nincsenek friss szélben hajladozó örökzöld növények, nincs fehér tarajos kék tenger, de nap és vidám nyaralók sincsenek. Van ezzel szemben egy nem túl barátságos szanatóriumi épület, ahol a berepdeső galambok reggelizni sem hagyják az üdülőket; van néhány unatkozó beutalt; egy ütődött, de lelkes kultúros; egy szimpatikus, kicsit kedélybeteg, az ingerszegény környezetben magányos szerelmespár; valamint egy panoptikumba illő, szenilis kultúrbarát, aki nagy virágcsokorral hol Tolsztoj, hol Puskin, hol más tekintélyek nyomát kutatja.

Furcsa „nyaralási” film, kétségtelenül. Görbe tükör kívánna lenni, elgondolkoztató torzképekkel, fricskákkal. Ebbéli igyekezeteiben néha túllő a célon: az Olaszországot megjárt traktoros például Pentagonnak nevezi a Vatikánt buzgó műveletlenségében. Gubenko leegyszerűsíti a képleteket; sokszínűbbek, összetettebbek az emberek, mint itt a vásznon. Az igazán jó karikatúra több, mint kifigurázás. A rendezői érzékenység pedig csak szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6925