KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ember nem nőhet fel mese nélkül

Tótisz András

Ezt bizonygatja ez az NDK-film. Kinek? Elsősorban a nézőknek persze, aztán Frank – a helyes szőke kisfiú – apukájának. Apuka ugyanis modern, echte deutsch műszaki értelmiségi, aki arról győzködi mesére éhes gyermekét, hogy inkább a számtannal foglalkozzon lefekvés után, mert a számok titokzatos világa sokkal érdekesebb az életidegen mesénél. Egyébként is, a számok smgítségével jutunk a csillagokig! És: … építünk lakótelepet.

Hiszen ez a másik probléma, a lakótelepre költözés. Hogy viseli el egymás hétköznapi ábrázatát a házaspár, akik eddig csak hétvégeken találkoztak, amikor műszaki apuka hazajött az építkezésről. Mit jelent – örömöt és gondot – elköltözni a nagyszülők mesebeli tengerparti házából, eltávolodni az olykor kényelmetlen szülői gondoskodástól és saját lábra állni a végre megkapott lakásban. A lakótelepen, ahol Frank – Ali baba meséjéből véve a megoldást – krétával ikszeli meg házukat, hogy hazataláljon.

De ne csigázzuk az olvasó érdeklődését. Frank apukát sikerül meggyőzni. A nézőt is, mivel a döcögős rajt után kellemes és igaz film ez, amely még jobb is lehetne, ha a mesét nem akarnák megeleveníteni, a nyilvánvaló igazságokat – biztos ami biztos – el is mondani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7951