KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy bébiszitter naplója

Parádi Orsolya

The Nanny Diaries – amerikai, 2007. Rendezte: Shari Springer Berman és Robert Pulcini. Írta: Emma McLaughlin és Nicola Kraus regényéből Shari Springer Berman, Robert Pulcini. Kép: Terry Stacei. Zene: Mark Suozzo. Szereplők: Scarlett Johansson (Annie Braddock), Paul Giamatti (Mr. X), Laura Linney (Mrs. X), Donna Murphy (Judy Braddock), Alicia Keys (Lynette). Gyártó: The Weinstein Company. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 106 perc.

 

Belső monológon alapuló, ironikus hangvételű, egy mai modern nő küzdelmeiről szóló bestsellerből romantikus vígjátékot forgatni nagy eséllyel kifizetődő vállalkozás. A naplóforma Bridget Jonesnál és Terézanyunál bevált, egzisztenciálisan még képlékeny helyzetű, főiskolát frissen végzett pályakeresőből pedig igen sok futkos világszerte, tehát szélesebb spektrumot érint a dadustörténet. Ha hozzászámítjuk még a teljes állásban dadát (szolid pótnagymama), bébisintért (szomszéd gimnazistalány), au-pairt (nyelveken szóló egyetemista), nörszöt (tetszőleges vízió) alkalmazó asszonyokat is, akikhez legalább annyira szól ez a piros esernyős Central Park-i Mary Poppins-átirat, lassan lefedjük a női nem minden szegmensét. Ami az érme másik oldalát illeti, Scarlett Johansson úgyis garantálja a hímnem érdekeltségét a mozipénztárnál.

A magyarul Dadusnapló címen megjelent könyv jó humorú, kritikus alaphangját az alkotók kissé kilúgozták, pótolták viszont az erős szereplőgárdával, valamint az üzenet – „Figyelj oda a gyerekedre!”, „Szeresd!”, és egy korábbi brosúrából az „Ismerd meg tenmagad!” – is megmaradt. Az antropológushallgató Annie bébiszitter anyjától eltérően továbbtanulna, ám a sors összehozza a milliomos Mrs. X-el és kisfiával, Bradley-vel: beköltözik a manhattani elit-apartmanba, és máris meggyűlik a baja a tomboló ötévessel. A figyelem- és szeretethiány lyukait csakhamar betömködi, sőt még Mrs. X-ben is maradandó nyomot hagy, plusz a helyes szomszéd fiúban és vice versa. A karót nyelt, férje hűtlenségéről erővel tudomást nem vevő feleség szerepében Laura Linney brillírozik; a gusztustalanul érzelemhiányos férjet pedig a kiváló Paul Giamatti kelti életre. Johansson problémáival lehet azonosulni, figurája természetes és diáklányos, ám néha kicsivel naivabban pillog, mint kellene. Hiába, ilyen ez a műfaj, és első az amerikai piac.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9360