KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/június
• Gaál István: Griffith lázas türelmetlensége Intolerance
• Ardai Zoltán: Anzix a trafikból Higgyetek nekem!
• Koltai Ágnes: Egy eretnek műfaj Beszélgetés Gyarmathy Líviával
• Kornis Mihály: Az Apokalipszis diszkrét bája A nagy zabálás
• Márton László: „Lám a cápa szája tátva...” A cápa
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Felhőbe lépő film Nyugat-Berlin
• Zsugán István: Film, eredj, légy osztályharcos! Havanna

• Fekete Ibolya: Falfúró Filmnovella
• Grunwalsky Ferenc: Falfúró Filmnovella
• Szomjas György: Falfúró Filmnovella
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Egy asszony visszanéz
• Márton László: Szaffi
• Barna Imre: Mégis, kinek az élete?
• Hirsch Tibor: Halál egyenes adásban
• Bánlaki Viktor: Egy filmcsillag élete
• Faragó Zsuzsa: Bocsássanak meg, kérem!
• Szentgyörgyi Rita: Folyópart tangó
• Harmat György: Öt láda aranyrög
• Tóth Péter Pál: Kígyóméreg
• Gáti Péter: Katapult
• Kapecz Zsuzsa: Gyermekrablás Caracasban
• Ardai Zoltán: Kölyökbanda
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A jövő Milyennek szeretném?
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az új hullám húsz év múltán

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dinasztiák harca

Nagy Gergely

 

„Ki, mire számít?” – címmel, hiányos idegennyelv-ismeretünkre építő, szórakoztató játékot űznek velünk a forgalmazók, mikor az eredeti filmcímek helyett újakat találnak ki. Nagyvárosi gengsztersztorira, de minimum a Godzilla Comics folytatására vártam, s történelmi tablót kaptam, amelyből azonban csak annyi derült ki, hogy Marco Polo előtt a festői Kínában ferdeszemű katonák ölték egymást a sivatagban, homályosan körvonalazott célokért, s közben felbecsülhetetlen értékű papirusztekercsek maradtak az utókorra. A história ürügy a film rendezője, Than Mór japán reinkarnációja számára, hogy szörnyű vérengzést rendezzen. Nekem ez kevés, én a Tenkes kapitányán nőttem fel, kerestem hát a dramaturgiai mozgatórugókat. Ott nyikorogtak valahol hátul, s néha átbökték a filmvászon nett huzatát, hogy hátbaszúrjanak valakit. Értem én, hogy a sivatagban mindenki porszem, életben maradni nem piskóta, de hogy a főhőst a nyelvtanulás vágya űzi homok-, és hullahegyeken át, az még a Tenkes-sajtnál is emészthetetlenebb. A film első perce gyönyörű tájképek sorozata. És van a filmben egy széparcú lány is – kár, hogy csak rövid ideig. Mert ez a kettő veri az egész kínai ál-történelmet. És mint a főhős, aki kiábrándulván az emberekből egy halastó mellett lel megnyugvást, keresek gyorsan egy akváriumot. A halak nem hazudnak...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4269