KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/június
• Gaál István: Griffith lázas türelmetlensége Intolerance
• Ardai Zoltán: Anzix a trafikból Higgyetek nekem!
• Koltai Ágnes: Egy eretnek műfaj Beszélgetés Gyarmathy Líviával
• Kornis Mihály: Az Apokalipszis diszkrét bája A nagy zabálás
• Márton László: „Lám a cápa szája tátva...” A cápa
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Felhőbe lépő film Nyugat-Berlin
• Zsugán István: Film, eredj, légy osztályharcos! Havanna

• Fekete Ibolya: Falfúró Filmnovella
• Grunwalsky Ferenc: Falfúró Filmnovella
• Szomjas György: Falfúró Filmnovella
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Egy asszony visszanéz
• Márton László: Szaffi
• Barna Imre: Mégis, kinek az élete?
• Hirsch Tibor: Halál egyenes adásban
• Bánlaki Viktor: Egy filmcsillag élete
• Faragó Zsuzsa: Bocsássanak meg, kérem!
• Szentgyörgyi Rita: Folyópart tangó
• Harmat György: Öt láda aranyrög
• Tóth Péter Pál: Kígyóméreg
• Gáti Péter: Katapult
• Kapecz Zsuzsa: Gyermekrablás Caracasban
• Ardai Zoltán: Kölyökbanda
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A jövő Milyennek szeretném?
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az új hullám húsz év múltán

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Boldogságkeresők

Sneé Péter

 

Ősi üzbég hagyomány szerint Szimurg, a mesék csodás madara, tollának puszta érintésével boldoggá tehet mindenkit. Az embereknek nincs tehát egyéb dolguk, mint hogy kövessék a madarak útját, s a Korán tanításait megtartva kiérdemeljék a természet kegyét.

A film egy üzbég hegyi faluba vezeti a nézőt, a távoli múltnak azt az időszakát mutatva be, melyben a falu lakói közötti vérségi, érzelmi kapcsolatokra egyre inkább érdekek által közvetített kapcsolatok telepszenek. Ebből az új elvek alapján szerveződő közösségből távoznak a film gyermek főhősei, hogy szerelemre, barátságra alapuló idilljüket felépíthessék.

Csakhogy a felnőttek világa a sziklák közé, az erdőbe is követi őket; egyre gorombább gesztusokkal rombolja szét illúzióikat, mind jobban hatalma alá vonva ezzel a gyerekeket. Míg végül a cselekmény utolsó mozzanatában az egyetlen életben maradt fiú – végképp feladva önmagát – kardot fog, s elindul visszafelé.

A film az ősi mítosz szimbólum-rendszerét alkalmazza a társadalmi, lélektani folyamatok bemutatásában. Kár, hogy az alkotók nem kerülik el az effajta ábrázolásmódban rejlő valamennyi csapdát: vagy túl sokat akarnak egy-egy jelképpel kifejezni, s ezért a társadalmi mechanizmusok erősen leegyszerűsödve jelennek meg, vagy pedig az önmagukban álló szimbólumok nem közvetítenek a dramaturgiai szerkezetbe illő jelentéseket. Emiatt az egyébként látványos szépségű film hitele rendül meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/10 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6306