KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Larry Crowne

Tüske Zsuzsanna

Larry Crowne – amerikai, 2011. Rendzete: Tom Hanks. Írta: Nia Vardalos és Tom Hanks. Kép: Philippe Rousselot. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Tom Hanks (Larry), Julia Roberts (Mercedes), Gugu Mbatha-Raw (Talia), Cedric the Entertainer (Lamar). Gyártó: Playtone / Vendore Pictures. Forgalmazó: ProVideo. Szinkronizált. 99 perc.

Úgy tûnik, Tom Hanks 2002-ben második alkalommal is örök hûséget fogadott egy tûzrõlpattant hölgynek, de ezesetben kizárólag szakmai frigyrõl volt szó: az alkotópáros – alkalmanként a színész valódi feleségével, Rita Wilsonnal háromszöget alkotva – romantikus (Bazi nagy görög lagzi) vagy zenés (Nõk transzban) komédiákban egyesítik tehetségüket. Ugyan a vibráló személyiségét színésznõként és íróként is kamatoztató Nia Vardalosnak fergeteges görög lagzija és egyben az évtized talán legsikeresebb esküvõi vígjátéka óta nem volt nagy dobása, Hanks mégis feltétlen bizalommal választotta maga mellé társszerzõnek a temperamentumos komikát.

A színész nem csupán az író és a rendezõ, de a fõhõs szerepét is magára osztotta a Larry Crowne-ban, ami egy válsághelyzetbe kerülõ, középkorú férfi történetét meséli el. Fõhõsét, a tengerészgyalogságból sok év után nagyáruházba átigazolt mintadolgozót, egy nap villámcsapásként éri a hír, hogy egyetemi végzettség híján búcsút kell intenie a hipermarket világának. A férfi újult erõvel vág bele egy másik életformába, a felnõttoktatásban résztvevõkébe, ahol érdekes figurákat ismer meg egy szelíd mopedesekbõl álló bandában, valamint egy kissé viharvert, keserûségében is ellenállhatatlan retorika-tanárnõ személyében. A tétek és konfliktusok kibontásában érezhetõ Vardalos hatása, aki íróként rendszerint zökkenõmentesen repíti át fõhõseit a nehézségeken: így foghat magának – szinte azonnal – eszményi võlegényt a tüzes gráciává átvedlett potenciális vénlány vagy lehet egy csapásra sztár a transzvesztita inkognítóba bújt énekesnõpárosból. Hasonló iramban válik kiegyensúlyozott, laza figurává az évek óta szolid, kertvárosi unalomban élõ Larry Crowne és hódítja meg szigorú tanárnõje szívét. A valóság, illetve a dramaturgia szabályainak efféle könnyed kezelése legalább annyira felfogható szerzõi jegyként, mint alkotói balfogásként: ha a Larry Crowne nem is kerül fel a klasszikus romkomok polcára, mégis fel tud mutatni kellõ életörömöt és spirituszt, valamint az év egyik legszebb, legcsapadékosabb szerelmi vallomását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10681