KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Philadelphia

Hegyi Gyula

A Philadelphia megbízható elemekből szakszerűen összeszerelt produkció. Főhőse egy fiatal és sikeres jogász, aki a címbeli nagyváros legtekintélyesebb ügyvédi irodájában dolgozik. Ám egy nap kiderül róla, hogy AIDS-beteg és homoszexuális: s ekkor viharos gyorsasággal kidobják a cégtől. A betegség hatására cinikus yuppie-ból lázadóvá átszellemülő fiatalember bepereli egykori munkaadóját, s jogi képviseletére egy színesbőrű ügyvédet kér fel. Az AIDS-téma érzelmes mélabúval előadott jelenetei így némi öntudatos afroamerikai elkötelezettséggel társulnak, s egy látványos esküdtszéki tárgyalásban tetőződnek. Bármilyen meglepő, sima munkajogi per elevenedik meg a vásznon, melynek tétje – hazai kifejezéssel élve – a méltányos végkielégítés. De Hollywood éppen azért Hollywood, mert bármilyen témát – így az elbocsátott munkavállaló munkajogi perét is – érzelmes, heroikus és látványos történetként képes eladni. A jogi egészségügyi paravánok mögött mégis két férfi, két, az egész világgal szembeszálló hős időtlen amerikai történetét láthatjuk. Bár egyikük homoszexuális, másikuk pedig színesbőrű, mindez csak felszínes engedmény a kordivatnak, a kisebbségek iránti „politikai korrektségnek”. (Ami persze még mindig rokonszenvesebb, mint amilyen az ellenkezője lenne.) A lényeg továbbra is két kemény, mindenre elszánt, élelmes fickó harca a megállapodottak társadalma ellen. Ebben a harcban nincs igazán helye a szerelemnek. Nem véletlen, hogy a meleg ügyvéd barátja éppúgy súlytalan mellékszereplő, mint a színesbőrű kolléga felesége. Harc, férfibarátság, a hatalmasokkal és befutottakkal való leszámolás: ez a filmtípus lényege. Tanulságos látni, hogy a változó kordivat mögött mennyire rendíthetetlen maradt az amerikai kalandfilm öröksége. Farmerekre, aranyásókra, seriffekre, matrózokra és egyéb magányos férfiakra íródott ez a történet, mégha az új idők jeleként homokos és fekete szereplők váltják is fel a jólismert fehér machókat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1077