KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mission Impossible: Fantom protokoll

Nevelős Zoltán

Mission Impossible : Ghost Protocoll – amerikai, 2011. Rendezte: Brad Bird. Írta: Josh Applebaum és Andre Nemec. Kép: Robert Elswit. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Tom Cruise (Hunt), Jeremy Renner (Brandt), Michael Nykvist (Hendricks), Paula Patton (Jane). Gyártó: FilmWorks / Bad Robot / Stillking Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 133 perc.

Nyugati pályaudvarunk digitálisan enyhén módosított képe dobogtatja meg szívünket a tempót azonnal csúcsra pörgető nyitó akciójelenetben. A budapesti felütés után Moszkvában folytatódik a negyedik „lehetetlen” küldetés börtönből szöktetéssel, majd behatolással a Kremlbe – mesteri álcákkal és hi-tech bűvészkedéssel, a sorozat receptje szerint. A csavar ott jön, amikor egy megszállott svéd politikai háttérfigurának sikerül újraindítani a hidegháborús ellentétet Oroszország és az Egyesült Államok között úgy, hogy a felelősnek az M:I csoportot állítják be, aminek feloszlatás a vége – legalábbis névleg. Így Ethan Hunt és új csapata – az egyetlen régi tag a haramdik részben csatlakozott Benji – a megszokott mindenható technikai támogatás nélkül, csak a maguk korlátozott eszköztárára és találékonyságára számíthatnak, miközben meg kell akadályozniuk egy atomháború kitörését.

A kulcstrükkök továbbra is a személycserék – bár a maszkos megoldás ezúttal kiesik –, illetve az akrobatikus mutatványok, amelyek közt a legemlékezetesebb, amikor Hunt a 130. emelet táján mászik egyet a világ legmagasabb épülete, a Burdzs Kalifa külsején. Az animáció világából (Hihetetlen család; L’ecsó) Oscar-díjakkal érkező Brad Bird első élőszereplős filmjében a feszültséget elsősorban a másodpercekkel való versenyfutásra alapozza, amely olykor két-három párhuzamos akciósorban történik. A rendező a film egyes jeleneteit IMAX 2D technológiával rögzítette (összesen mintegy 30 percet), ami ma már az alternatíva méltánylandó felmutatásának számít az elcsépelt 3D mellett. Ha valamit Bird magával hozott az animációból, az a kergetőzős jelenetek virtuozitása és látványossága, legyen szó üldözésről egy sivatagi városra lecsapó homokviharban, vagy csetepatéról egy automata toronygarázsban. A szereposztás terén a csapathoz csatlakozó Jeremy Renner egyértelmű nyereség, az antagonista szerepében azonban Michael Nykvist bármilyen jó színész is, csak egy megrajzolatlan főgonoszt próbálkozhat jellemvonásokkal megtölteni, ami súlyos hiányérzetet okoz, különösen Philip Seymour Hoffman káprázatos főgonosz-alakítása után, ami a harmadik epizód egyik legfőbb szenzációja volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10943