KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A robot és Frank

Pápai Zsolt

Robot and Frank – amerikai, 2012. Rendezte: Jake Schreier. Szereplők: Frank Langella, Susan Sarandon, Liv Tyler. Forgalmazó: SPHE. 85 perc.

Jó érzés látni, hogy a kortárs amerikai független direktorok a mai napig képesek előhúzni meglepő ötleteket a sifonérból. Lassan negyedszázada, hogy halálos ölelésbe vonta őket Hollywood, de még mindig élnek és virulnak.

A robot és Frank a legfrissebb bizonyítéka ennek. A közeli jövőben járunk: Frank, a kivénhedt betörő egy kisvárostól nem messze, erdőszéli házikójában tengeti magányos hétköznapjait, csak fia látogatásai mozdítják ki az egyhangúságból. A fiú egy nap emberformájú robottal állít be, hogy az segítsen apjának a háztartásban. Frank tiltakozik, de nincs apelláta: a robot marad.

A címszereplők minden szempontból egymás ellentétei. Az egyik a múlt része, a másik a jövőé, az egyik valamikor híres, az emlékeiben élő idős ember, a másik nevenincs, friss fejlesztésű gép. Mégis összebarátkoznak: a robot társaságában Frank kivirágzik, újraéli ifjúságát, sőt aktívabb lesz, mint valaha volt.

A debütáns Jake Schreier rendező sikerrel kapcsolja össze az amerikai indie-k körében becsesnek számító realista hangoltságot és az emberközi (gyakran családi) kapcsolatok feltárása iránti elkötelezettséget a legnépszerűbb hollywoodi műfajok elemeivel. A robot és Frank csupa paradoxon: egyszerre kisrealista sci-fi és drámai komédia, izgalmakkal és nyomozással, no meg némi romantikával erősítve. A suspense-t a caper-szál biztosítja, a romantikát a Frank és a kisváros könyvtárosnője között bontakozó kapcsolat hozza be a sztoriba, de Schreier direktor erejéből még generációs konfliktusok bemutatására is futja.

Nehezen hihető, de mindez így együtt kiad egy működőképes mozit, amelyben a különböző műfaji elemek nemhogy kioltanák, de erősítik egymást. A titok talán az, hogy egyik műfaji vagy hatástechnikai összetevőből sincs sok a filmben, éppen csak annyi van mindegyikből, amennyi a néző érdeklődésének felkeltéséhez és fenntartásához elegendő ugyan, de a maradéktalan kielégüléséhez kevés. A visszafogott stílus, a decens humor és a színészek eszköztelen játéka erősíti a pozitív összhatást: sokadszorra bizonyosodik be, hogy Frank Langella sajnálatosan alulértékelt színész. Formanyelvi szempontból ugyan kevéssé izgalmas a film, de akad benne néhány emlékezetes kép. A legszebb, amikor a két címszereplő a múltnélküliségben egymásra talál: a végig emlékezetkieséseivel küzdő Frank a robot kérésére törli annak memóriáját, amit csak úgy tud megtenni, hogy közben átöleli őt.

A történet elővezetése során a rendező ki-kikacsint a 2001: Űrodüsszeiára, miközben a Kubrickot oly mélyen foglalkoztató Pinokkió-mesét dolgozza át. A robot és Frank amatőr Kubrick-film, amelyben van szív.

Extrák: Audiókommentár a rendező és Christopher D. Ford forgatókönyvíró közreműködésével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11356