KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

1492

Fáber András

„Megint egy évfordulós film!” – sóhajthatunk fel az olajnyomat-művészet sokat tapasztalt áldozataiként. Nem alaptalanul éppen, bár ezúttal többről is, másról is szó van. A tét nemcsak Amerika és a felfedezőjének kijáró örök hírnév meg dicsőség: emberi érdeklődésünk igazán a hősé, aki karakterében egy új világ – az Újkor – fia, a majdan mind jobban eluralkodó individuális embereszmény egyik korai megtestesülése. Persze felvonultatják előttünk a filmkészítők az obligát színes történelmi képeskönyv megelevenedett lapjait is (a nagyszerű Gerard Depardieu ágál a főszerepben, korhű leplekbe bújtatva), és óhatatlanul eszünkbe jut a Karinthytól ismert anekdota, amelyben az amerikai indián törzsfőnök hibátlan angolsággal így szólítja meg a partra szálló hajóst: „Kolumbusz úr?” Majd, az igenlő válasz hallatán így fordul feleségéhez: „Nos, anyjuk, akkor fel vagyunk fedezve!” Ám ebben a filmben nemcsak a szerencse a bátraké, hanem a pech is (hiszen a nagy felfedező nem azt fedezte fel, amit akart, és a film alcímében emlegetett földi paradicsom megteremtésével is kudarcot vallott) – s aggódni is kezdenénk, hogy a nagy embert elfelejti majd az utókor, ha nem tanultunk volna róla az iskolában.

Amiért mégsem kár ennyi szót vesztegetni rá, az a Kolumbusz figurájában magatartás-mintaként megjelenő mentalitás, amelynek tanulságát meg is fogalmazza a királynővel, I. (Katolikus) Izabellával folytatott egyik beszélgetésében. „Szörnyű ez a te új világod, Kolumbusz!” – mondja az uralkodónő, mire a levitézlett utazó így válaszol: „Miért, a régi olyan j6 volt?” Igaz, az ebből fakadó tanulság sem új, viszont aktuális.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1193