KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Sötét Torino/Mr. Milliárd

Hegedüs Márk Sebestyén

Torino nera – amerikai, 1972. Rendezte: Carlo Lizzani. Szereplők: Bud Spencer, Marcel Bozzuffi. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 105 perc.

Mr. Billion – amerikai, 1977. Rendezte: Jonathan Kaplan. Szereplők: Terence Hill, Valerie Perrine. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 89 perc.

Ahogy a páros lassan összes filmje elérhetővé válik DVD-n, a Bud Spencer-Terence Hill Gyűjtemény keretében egyre ismeretlenebb darabok kerülnek elő a két színész filmográfiájából. Most két merőben eltérő hangvételű darabbal bővül a kollekció.

Az első film, a Sötét Torino a neorealista múltú Carlo Lizzani filmje, akit már a hatvanas évek kezdete óta foglalkoztattak az aktuális társadalmi- és politikai kérdéseket bűnügyi tematikán keresztül feldolgozó filmek. Az 1968-as Milánói alvilág például a gyakran műfajként tételezett, valójában sokkal szerteágazóbb korpusszal rendelkező poliziesco egyik alapműve, amely szabadtéri felvételeivel, társadalomtudatos attitűdjével és az olasz moziban újdonságszámba menő autós üldözéseivel komoly hatást gyakorolt a szárnyait próbálgató olasz bűnügyi filmre.

Többek között Lizzaninak is köszönhető tehát, hogy a szorongással terhelt ólomévek alatt Olaszországban olyan divatossá váltak a baloldali érzelmű krimik. Ezen filmek táborát gyarapítja az 1972-es Sötét Torino is, amelyben a kizsákmányolt munkásosztályt képviselő Rosariót (Bud Spencer alakítja, aki börtönbe zárt mellékszereplőként csupán a film utolsó húsz percében aktivizálódik) gyilkossággal vádolják, de valójában egy maffiakapcsolatokkal rendelkező ingatlanfejlesztő áll az eset mögött, az igazság felderítése pedig Rosario két kisfiára vár.

A Sötét Torino a kor elvárásainak megfelelően műfaji keretben dolgozza fel szociális eredetű konfliktusait, végül azonban összeroppan ambiciózus törekvései alatt. A film gyerekmelodrámai felhangokkal tarkított krimiként nyit, és a gyereksztárok szerepeltetésének köszönhetően az érzelgős pillanatokkal sem spórol. A cselekmény előrehaladtával azonban Lizzani egyre nagyobb teret enged a poliziesco nyomasztó légkörének, a befejezés pedig váratlanul tragikus. A Sötét Torinót hangulatváltásai tehetnék izgalmassá, mégis sikertelen film, hiszen egyfelől a történet kiszámíthatósága miatt az izgalmakkal is szűkmarkúan bánik, másfelől pedig az érintett társadalmi kérdések tekintetében és a szervezett bűnözés ábrázolásában is unalmasan felületes.

Sokkal inkább a Spencer-Hill filmek hagyományait követi a Terence Hill főszereplésével készült, caprai ihletettségű Mr. Milliárd, még ha nem is olasz, hanem amerikai produkcióról is van szó, ami ennek megfelelően elsősorban amerikai előképekkel rendelkezik. A film a Váratlan örökség alapötletét keresztezi egy könnyed thrillerrel, egyes fordulataival (leglátványosabban a Grand Canyon szurdokaiban játszódó végső leszámolással) Alfred Hitchcockot idézi, a film második fele pedig bugyuta poénjaival és eszetlen autósüldözéseivel mintha a Smokey és a bandita-filmeket előlegezné. Mégis, a milliárdot öröklő, naiv Guido Falcone alakja elsősorban Terence Hill olasz filmhőseinek rokona – és még egy-két pofont is kioszt kalandjai során.

Extrák: Nincsenek. A két lemez két külön kiadvány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12342