KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Irány a bárka!

Csiger Ádám

Ooops! Noah is Gone... – belga-ír-luxemburgi-német, 2015. Rendezte: Toby Genkel, Sean McCormack. Írta: Richie Conroy, Toby Genkel, Mark Hodkinson, Marteinn Thorisson. Gyártó: Ulysses Films, Fabrique d’Images, Moetion Films, Studio Rakete, Skyline, Tidal Films. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 85 perc.

 


Darren Aronofsky után ezúttal animációs alkotók dolgozták fel Noé bárkája történetét, immár a mese, illetve a családi vígjáték zsánerében, illően a rajzfilmes formához. A koncepció rendhagyó, hisz a főhősök olyan állatok, akik nem jutottak fel a bárkára. A premissza alapján ez lehetett volna az animációs Jurassic World, hisz az alkotók szabadjára engedhették fantáziájukat és történelem előtti lényeket teremthettek meg, akik látványos, de egyszerű figurákként éppoly tökéletes hősei lehetnek egy gyerekfilmnek, mint az Agymanók vagy a Minyonok címszereplői. A készítőknek még az alapkoncepcióból következő unhappy endet is sikerült áthidalniuk, azonban ennyiben ki is merült a találékonyságuk, a megoldás ráadásul kioltja a történet környezetvédő üzenetét, amelyre nemrégiben Aronofsky az egész filmjét építette.

Az Irány a bárka! legszórakoztatóbb pillanatait nem a gegeknek köszönhetjük, hanem a kínos logikai bukfenceknek. Elég arra gondolni, hogy az állatfajokat képviselő, tehát később az egész fajt reprodukáló duók gyakran azonos neműek, sőt szülő-gyerek párost alkotnak, leginkább a nézői azonosulás megkönnyítése érdekében. E koncepcióból remek családi komédia lehetett volna, ha Hollywoodban fejlesztik, ettől az európai koprodukciótól viszont be kell érnünk a Kis Vukot idézően olcsó animációval és a kisiskolás közönség ízléséhez igazított poénokkal. A Csocsó-sztorihoz hasonlóan ez a film is arról tanúskodik, hogy a világ animációs alkotóinak sokat kell még tanulniuk hollywoodi kollégáiktól, akik már régóta gondolnak a felnőtt nézőre is családi komédiáik megalkotásakor. A Disney például egy-egy rövidfilmet vetít le az egész estés mozi előtt, és csak azt szánják kizárólag a gyerek közönségnek – elég arra gondolni, hogy míg az Agymanók még a Kínai negyedet is megidézi egy poén erejéig, előtte párperces musicalt láthattunk egy éneklő vulkánnal a főszerepben (Láva).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12395