KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mondvacsinált hős

Sneé Péter

Nem hősként, csupán helyzetének megfelelően cselekszik Bernie, amikor kimenti egy szerencsétlenül járt gép utasait a lángokból, majd gyorsan kereket old, hiszen szerencsétlen kis tolvaj ő, nem gáncstalan lovag. Vesztére a televízió egyik riporternője is neki köszönheti az életét, s hálából, no meg a remek sztori kedvéért hajszát indít utána. A „104-es járat angyalának” felajánlott egymillió dolláros jutalomért azonban valaki más jelentkezik, aki inkább illik a hősről alkotott eszményképhez.

Kitűnő indítás, és Stephen Frearst sem hagyja cserben jól ismert dramaturgiai érzéke, szigorú következetességgel bontja ki a történetet: miként csapják be a világot és önmagukat a nyilvánosság szakemberei, hogyan ünneplik a szélhámost, miközben az igazi életmentő még annyit sem ér el, hogy legalább meghallgassák. A tévéshow és a köznapok eseményei párhuzamosan futnak, s bár egyik a másikat közvetítené, semmi köze hozzá. Még beszédmódjuk is elüt, a nyilvánosság zajos és patetikus szónoklatokat kíván, míg a személyes érintkezés rekedten suttogó. A beállítások hasonlóként váltakoznak, s semmitmondó tágasságot szűk közeliek követik, melyekben teljes pompájában csodálhatjuk a Bernie-t alakító Dustin Hoffman játékát.

Az üzlet persze komédiává gyúrja át a tragédiát, ekként igazodik a fogyasztók feltételezett igényeihez. Nemcsak hosszadalmasan summázzák a tanulságot nékünk, szegény tudatlanoknak, nemcsak jókora adag sziruppal öntik le a sztorit, hogy igaz és csaló egyformán beléragadjon és végül összebarátkozzék a cukorban, hanem happy endet is kreálnak, zavarunkon pedig nemes gesztussal segítenek át, történetüket megfejelik egy slusszpoénnal; kacagva térhetünk hát vissza elhazudott életünkbe megint.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1243