KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Liliom ösvény

apa/anya

Schubert Gusztáv

Fliegaufnál valamiképpen mindig megszólal a fájdalmas gyerek-zsolozsma: apa, anya, apa, anya….

 

Fliegauf filmjeiben a család az alfa és az omega, a balsors forrása és az ígéret földje, ahová azonban csak a boldogtalan kevesek juthatnak el. Odaérni nem szerencse dolga: súlyos tapasztalás és kínkeservesen lassú gyászmunka a megnyugvás ára. A család akkor működik normálisan, ha „szemefénye”, a gyermek boldog, ez azonban ritkán adatik meg, mert ennek a boldogságnak elsősorban a család épsége a garanciája. A Fliegauf-filmekben azonban nemhogy boldog, még ép családokat sem látunk. (Ha csak a Rengeteg egyik epizódját nem számítjuk ide, de ott épp a megzakkant apuka jelenti a legnagyobb veszélyt: molesztálja a lányát.) A Dealer, a Womb, a Csak a szél, és a Liliom ösvény gyerekei csonka családokban nevelkednek. Magányos anyák a családfenntartók, amennyire lehet, igyekeznek megőrizni az elveszett teljesség illúzióját. Már aki: a Dealerben a drogfüggő anyuka saját kislányát árulja a heroinért, a Liliom ösvény rettenetes asszonya pedig gyakorló őrült, aki a kislányán áll szörnyű bosszút (a pincébe zárja), amiért a férje elhagyta. A Womb hősnője sem teljesen százas, klónoztatja autóbalesetben elvesztett barátját, „újraszüli” hajdani kispajtását. Az elvesztett szerelmet és gyerekkori boldogságot azonban a közeljövő genetikai csúcstechnikája sem hozza vissza, az „anya” sem a klónozással feltámasztott gyerekkori jóbarátot, sem a szerelmét nem kaphatja vissza, hiszen velük ellentétben ő nem kétszer él. A klónfiú is csak addig boldog, amíg meg nem ismeri múltját. Rebeka ugyan „életre kelti” a halott Tommyt, de ez a tett a jó szándéka ellenére végletesen önző, és végül is meddő: sem anyaként, sem szeretőként nem kap elégtételt a tragikus veszteségért.

A Fliegauf megidézte világban a gyerekeknek rendkívül rossz sorsa van, vagy nyomorognak (Csak a szél), vagy lelkileg teszik őket tönkre (Rengeteg, Dealer, Liliom ösvény). És a megsebzett, testileg-lelkileg megrontott gyermekből ritkán lesz normális felnőtt. A balsors akár hetedíziglen is öröklődhet.

A Liliom ösvény a Rengeteg és a Dealer fatalizmusához képest optimista fordulat, már pusztán azzal is, hogy felveti a kérdést: meg lehet-e szakítani a láncot, meg lehet-e törni az átkot? Tulajdonképpen a Womb hősnője is ezzel próbálkozik, csak ott a megoldás még fantasztikus. A Liliom ösvény férjét, kisfiát elhagyó fiatalasszonya – aligha véletlen, hogy őt is Rebekának hívják – gyakorlatiasabb megoldást választ. Örökül kapott mintáin, saját világszemléletén és viselkedésén próbál változtatni. Ami ugyan házilagos megoldás, de sokkalta nehezebb a kívülről kapott kész megoldásnál (például a Womb-beli klónozásnál), merthogy a traumatikus emlék beleég az emlékezetbe, és hosszú évek múltán is visszajár kísérteni. A Liliom ösvény emiatt lesz kísértet-mozi, méghozzá az Ideglelés sikere nyomán népszerűvé lett ál-dokuk kézikamerás amatőrizmusában elbeszélve. A gonosz anyuka (Viola mama), és Rebeka kislánykori emlékképe egyaránt szemcsés fekete-fehér found footage snittekben járnak vissza kísérteni. Fliegauf azonban nem zsánerfilmes és nem is mainstream-iparos, úgyhogy szívfájdalom nélkül kidobja a kínálkozó lehetőséget, hogy népszerű ghost story-t készítsen, inkább azt forgatja le, ami igazán izgatja. A gyerekkori traumát tehát nem látjuk, hanem Rebeka elbeszéléséből ismerjük meg. Kisfiának, Daninak meséli el a rémtörténetet, de nem tárgyszerűen, hanem hátborzongató Andersen-meseként, hogy tanítson, de ne sebezzen. „Az erdő szélén egy apró viskóban élt a Tündér és a Vadász, volt egy kisfiúk is, Aranyomnak hívták…” (Stefanovics Angéla szuggesztív átlényegülése révén az egyre sötétebb mese célba is ér.) Ez a választás nem függetlenfilmes manír, a Liliom ösvény vezérfonala ez a meseterápia. Fliegauf így tudja hitelesen és átélhetően elmesélni egy súlyos gyerekkori traumát elszenvedett nő öngyógyításának történetét, aki elhagyta a férjét (hogy pontosan miért, azt nem tudjuk meg, a férfit nem is látjuk, a nő leginkább chatelve érintkezik vele), de hétéves kisfiát, Danit nem akarja elveszíteni. Ennek eszköze a meseterápia, amely egyszerre enyhíti az asszony lelki sebeit és Dani traumáját. Az elmesélt múlt gyógyít, a film végén Rebeka és Dani együtt keresik fel a szűkszavú, emberkerülő nagypapát, együtt takarítják ki a gonosz nagyi erdei kísértetházát és vetik tűzre a régi lomokat. Talán odaköltöznek.

Addigra már tudjuk: erdő mellett nem jó lakni. De ha elmeséljük, meghallgatjuk a rémmeséket, kiismerjük a bennünk alvó rémeket, talán sikerülhet.

 

Liliom ösvény – magyar, 2015. Rendezte, írta, zene: Fliegauf Bence. Kép: Lovasi Zoltán. Producer: Mesterházy Ernő. Szereplők: Stefanovics Angéla (Rebeka), Sótonyi Bálint (Dani), Gindert Mária (Viola mama), Székely B. Miklós (Rebeka apja), Balogh Maja (A kislány Rebeka). Gyártó: Fraktál Film. Forgalmazó: Big Bang Média. 90 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/06 13-14. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12744