KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A régi város

A régi rutin

Roboz Gábor

Hosszú kihagyás után új filmmel jelentkezett a neves drámaíró.

 

Kenneth Lonergan nem szorul rá, hogy valaki elmagyarázza neki, hogyan lehet kifinomult, Oscar-esélyes drámát készíteni, harmincöt éve tartó szerzői karrierje során épp elég szűk fókuszú, karakter centrikus történettel állt már a közönség elé. Színdarabjai Magyarországon aligha ismertek, Amerikában azonban a Broadwayen is játsszák, egy ízben Pulitzer-jelöléssel is elismert munkásságával pedig lassan megágyazott filmes karrierjének is. Az 54 éves Lonergan nem olyan öntörvényű alkotó, akinek derogálna, hogy időnként mások keze alá dolgozzon – a Csak egy kis pánik forgatókönyvével rögtön sikerrel mutatkozott be Hollywoodban, és később a Scorsese-féle New York bandáiba is besegített –, és saját egészestéseivel sem olyan egyéni szemléletmódot valósít meg, mint például a szintén drámaíróként indult McDonagh. A Sundance-zsűridíjas Számíthatsz rámban (2000) azt mutatta be, mihez kezd egymással egy hosszú szünet után újra találkozó felnőtt testvérpár, a hányattatott sorsú Margaretben (2011) – amelynek háromórás rendezői változata csak éveken át tartó jogi huzavona árán kerülhetett bemutatásra, bár akkor a kritikusok hamar piedesztálra emelték – egy közvetve halálos balesetet okozó kamaszlány sajátos traumafeldolgozásáról mesélt, a tavalyi visszatéréseként üdvözölt A régi várossal pedig már biztosra ment, és ismét igazolta, hogy két terapeuta gyerekeként nőtt fel.

A már több tucat díjjal kitüntetett kisköltségvetésű függetlenfilm főhőse egy massachusettsi szuterénben vegetáló, középkorú gondnok (Casey Affleck), aki nem hajlandó mindig jó képet vágni idegesítő munkaadói kéréseihez, és ahelyett, hogy hagyná magát felszedni a kocsmában, inkább verekedést provokál. Amikor hírt kap szívproblémával küzdő bátyja haláláról, gondolkodás nélkül hazautazik szülőhelyére, a massachusettsi kikötővároskába, ahol azzal kénytelen szembesülni, hogy fivére a végrendeletében őt nevezte meg kamasz unokaöccse gyámjának. Miközben próbál szót érteni a vagány sráccal, és igyekszik megértetni vele, hogy – maradásra képtelen lévén – magával kell vinnie Bostonba, fokozatosan kiderül, hogy a férfi nem egyszerűen mogorva pokróc, hanem rettenetes teher nyomja a vállát.

A filmjeiben mindig cameózó Lonergan eddig sem arról volt híres, hogy bármilyen formai megoldással el akarta volna terelni a figyelmet gyötrődő karakterei sorsáról, és ami a vizualitást illeti, harmadik filmje sem konkurenciája a Holdfénynek. Az alkotó ezúttal is alapvetően egy jócskán eltérő természetű páros viszonyát bontja ki, ugyanakkor A régi város motorja elsősorban az a lefojtott feszültség, amely az érzelmei artikulálására szinte képtelen főhősében izzik: ezt a film még azután sem veszíti el, hogy a játékidő feléig késlelteti a traumatikus esemény felfedését. A merészebb szerkezetre épülő Margaret el-elkalandozó cselekményéhez képest az író-rendező aktuális produkciója inkább klasszikus vonalvezetésű pályakezdését idézi (bár annál egy leheletnyivel szabálytalanabbnak érződik), ugyanakkor finoman beágyazott flashbackjeivel sikerül elkerülnie a szájbarágást. Egy olyan írótól, aki a saját nagymamája haldoklása által ihletett színdarabjában (The Waverly Gallery) is képes volt valamelyest humorizálni, nem meglepő, hogy néha szolid poénokkal oldja a film melankolikus-deprimált hangvételét – addig azonban nem megy el, hogy dramedyt csináljon belőle –, és van annyira tapasztalt, hogy a szirupos fogalmazásmódot is el tudja kerülni. A régi város visszafogottsága és néhány jól elkapott pillanata azt tükrözi, hogy hidegfejű iparos helyett érzékeny alkotó munkája, bár olyan alkotóé, aki ezúttal a kockázatkerülést választotta.

 

A RÉGI VÁROS (Manchester by the Sea) – amerikai, 2016. Rendezte és írta: Kenneth Lonergan. Kép: Jody Lee Lipes. Zene: Lesley Barber. Szereplők: Casey Affleck (Lee), Lucas Hedges (Patrick), Kyle Chandler (Joe), Michelle Williams (Randi), Gretchen Mol (Elise). Gyártó: Amazon Studios. Forgalmazó: InterCom. Feliratos 137 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13115