KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Jugoszláv filmnapok
• Koltai Ágnes: Szovjet filmnapok a Győzelem Napja alkalmából
• N. N.: Hibaigazítás

• Dés Mihály: Spanyolország messzire van A spanyol film Franco nélkül
• Kornis Mihály: Zongorista a háztetőn Ragtime
• Zalán Vince: Csak a filmvásznon létezett Nicholas Ray és a Johnny Guitar
• Szilágyi Ákos: Milarepaverzió Kerekasztal-beszélgetés
• Szilágyi Ákos: Az elmesélt én Az „új érzékenység” határai
• Forgács Éva: Festészet, film, fényképrealizmus Kállai Ernő és a vizualitás
• Kállai Ernő: Optikai demokrácia
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: A megkésett álmodozások kora Sanremo
• Bikácsy Gergely: Brazilok a Beaubourg-ban Párizs
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Kovács András Bálint: Az etnográfus filmrendező Jean Rouch
LÁTTUK MÉG
• Mátyás Péter: Éden boldog-boldogtalannak
• Bérczes László: A szavanna fia
• Koltai Ágnes: Józan őrület
• Ardai Zoltán: A hamiskártyások fejedelme
• Gáti Péter: Bűvös vászon
• Szántó Péter: Kínos történetek
• Glauziusz Péter: A zsaru nem tágít
• Hirsch Tibor: Szivélyes üdvözlet a Földről
• Magyar Judit: Sárkányölő
• Kapecz Zsuzsa: A Nap lánya
TELEVÍZÓ
• Popper Péter: Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről
• Koltai Ágnes: A tekintélytisztelő televízió Kőszeg
• Faragó Vilmos: Aréna Begurul a labda a szobába
KÖNYV
• Zsombolyai János: Így készül a film?

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Túl szexi lány

Kovács Kata

I Feel Pretty – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Abby Kohn és Marc Silverstein. Kép: Florian Ballhaus. Zene: Michael Andrews. Szereplők: Amy Schumer (Renee), Michelle Williams (Avery), Tom Hopper (Grant), Rory Scovel (Ethan), Emily Ratajkowski (Mallory). Gyártó: Huayi Brothers Pictures / Voltage Pictures / Wonderland. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 110 perc.

 

A Nem kellesz eléggét, a Hogyan legyünk szinglik?-et és A bambanőt jegyző írópáros (Abby KohnMarc Silverstein) első rendezését az amerikai stand-up szupersztár Amy Schumer neve fémjelzi, és mint ahogyan a korábbi filmjeik, ez is azt a kérdést járja körül, hogyan legyünk sikeresek egy végtelenül felületes, ám farkastörvények uralta világban, ha magunk a felület terén jócskán alulteljesítünk. A modell-alkattól jócskán távol eső Renee egy kozmetikai nagyvállalat eldugott kis egérlyukában gályázik, vágya pedig, hogy elég csinos legyen a cég központi irodájának recepciós posztjához. A film be is idézi az átváltozás-tematika terén elődnek számító Segítség, felnőttem!-et, majd egy fitneszbalesetet követően Renee egy bombázót pillant meg a tükörben, a bökkenő csupán az, hogy a környezete továbbra is ugyanazt látja belőle, amit eddig.

Mivel az M-es méret nem a rondaság szinonimája, Drew Barrymore, Ginnifer Goodwin és Kate Winslet után Schumernek sem sikerül elhitetnie velünk, hogy olyan csúnya lenne, amitől még egy csecsemő is sírva fakad – az utóbbi években ez talán csak Rebel Wilsonnak sikerült – és arra sem kapunk indoklást, hogy egy értelmes és szellemes nő miért éppen egy bugyuta világ elvárásainak akar megfelelni. A film állítása szerint még a kegyetlen divatiparban sem nagyon kell más az érvényesüléshez, mint feneketlen magabiztosság és hatalmas nagy száj, Renee ugyanis hamarosan meghódítja a sótlan cégvezetőt (Michelle Williams egyetlen lapos poénra épülő alakítása nagyon messze kullog Az ördög Pradát visel Meryl Streep-je mögött), valamint egy szókimondó performansszal az egész szakmát. Mivel a filmbeli felületes divatvilág Hollywood reflexiója, értjük, hogy Schumer – aki egyébként kiváló színésznő – miért beszél benne annyira tiszta szívből. Kár, hogy a korántsem újkeletű üzenetet csupán harsány közhelyek és lapos poénok közvetítik, így a Túl szexi lány sem Schumer színészi pályáján, sem a rendezőpáros munkásságában nem hoz áttörést.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13781